Muszáj volt kettébontanom a leírást, túl sok dolgot látogattunk meg, az előző poszt is dugig volt fotókkal 😀 Tehát most jön az a rész, amikor szél volt.
Nem reggeliztünk, vettünk valamit csak a boltban és robogtunk is tájat nézni. Útközben véletlenül találtam egy fürdőt, ahol egyrészt volt lábfürdő is, de az volt a kevésbé fontos, viszont volt egy ilyen víztorony, amiből gejzírként kilövell a forrásvíz. Aha, csak nem akkor, amikor mi mentünk, hanem jó 1.5 órával később, így csak fotózgattunk kicsit és lábat áztattunk. Ez a Mineonsen Daifunyu Park amúgy.
Elgurultunk a Shirahama szentélyig, ahol nem is annyira maga a szentély fontos, bár az is korrekt, hanem hogy a tengerparton van és az itteni egyik sziklán van egy torii. Mivel csodaszép időnk volt és az öbölben annyira a szél sem bántott, nagyon fotogén hely volt.
Ahogy csorogtunk dél felé, még megálltunk két helyen, ahol ugyan már erős szél volt, de nagyon szép part, így megálltunk fotózgatni a Shirahama strandot. Bár Japán, főleg Honshu szigete (a legnagyobb) nem híres a strandkultúrájáról, mert az kb. nem is létezik (pláne figyelembe véve, hányan élnek itt), de azért nagyon szép partjai vannak. Szél gyakran lehet, mert voltak ilyen szélvédő falak.
Lementünk Shimodába és itt csapott meg igazán A SZÉL. Úgy kezdődött, hogy van egy vitorlás, amivel lehet menni ilyen fél órás hajókázásra, na az nem járt. Próbáltuk fotózgatni, de már itt arrébb rakott minket. Nem a hajó, a szél. A hirtelen jött szabadidőben sétáltunk egyet a városban. Persze a másik programunk egy felvonó lett volna, ami szintén nem járt.
Az Uehara múzeum következett, ahol egy kisebb festménygyűjteményt néztünk meg (köztük Matisse-képek) és egy gyönyörű Buddha-szobor kiállítást. Ezzel kihúztunk a másnapi programból egy hasonló múzeumot és felszabadult egy kis időnk.
Kimentünk a nyugati partra, gondoltuk előtte, hogy majd ott biztos nem fog fújni a szél. Na hogyne. Természetesen rosszabb volt, mint valaha gondoltuk volna. Szerettünk volna csónakázni egyet, de az első öbölben világossá vált, hogy ez nem fog megtörténni. Odaértünk, de az egész rész le volt zárva, a hajókat beterelték egy kisebb, zártabb öbölbe. Az egyik helyen, ahol megálltunk, ahol a sziklák vannak az öbölben, olyan szél volt, hogy arrébb rakott engem, Marci kapta el a karom, a vállamon-nyakamban lógó fotógép meg nekiütközött a jobb kezemnek. Ez több, mint egy hete volt és még mindig fáj, ha megnyomom, szóval valszeg hagyott maga után valamit, de teljesen tudom használni a kezem.
Megálltunk még egy helyen, a Koganezaki parkban, ahol elvileg van egy lófejre hasonlító szikla a tengerben (jó a képzelőerőm, de nehezen láttam ilyet bele), viszont amellett, hogy iszonyatos szél fújt és vízszintesen fújta ránk a tengervizet is, a Fuji megajándékozott minket háttérként az öböl mögött. Volt itt egy kávézó is, ittunk egy kávét és ettem egy ilyen helyi zselés édességet. Ezután egyébként a Fuji jött velünk egy jó szakaszon.
Már csak a szállodánkra maradt idő, ami egész különlegesnek ígérkezett. Ryokan, ahol ugyan nem a szobában, de volt félpanziós ellátásunk is, valamint a tetőn egy fürdő. A szobánkból és a fürdőből is kilátás a Fujira, csak én nem mehettem fel az onsenbe a tetoválásaim miatt. A szobánkhoz is tartozott fürdőszoba káddal, ott pancsiztam, de az meglehetősen oldschool volt.
A reggelink után az Ao Terrace-hoz mentünk, felmentünk a felvonóval. A Fuji kegyes volt, nagyon szépen mutatta magát, de ilyen iszonyat hideget és szelet sokáig elviselni nem lehet. Van fent egy lábfürdő, ott pancsiztunk kicsit, az felmelegítette a lábunkat legalább és ettünk némi finomságot. Érdekesség, hogy sok kutya van fent, annyira, hogy van egy külön fotópont is kialakítva nekik, ahol kis sapkácskák is vannak és képkeret, ahova beültetve őket a Fuji a háttér. Segítettem én is több kutyát fotózni (sípoltam nekik a gazdáik kamerája mögött, hogy odanézzenek szépen) és én is lekaptam egyet.
Elkocsikázunk Shuzenji városába, itt egy bambuszerdő volt és egy skanzenszerű dolog, előbbit megnéztük, sétáltunk a városban, volt ott egy templom (meglepően a neve Shuzenji), ettünk édes buris fagyit, de a skanzenbe nem mentünk ki.
Innen érdekes módon Hakone felé vettük az irányt, ami azért furcsa, mert abszolút tervben sem volt, csak láttunk egy múzeumot, ami érdekesnek tűnt és a több spontán vagy időjárás miatt kihagyott program miatt volt több óránk üresen. Az Ashi tó partján ettünk valami sajtos édességet, sétáltunk egyet a régi Tokaido kereskedelmi útvonal egy megmaradt szakaszán az erdőben és bementünk az Okada múzeumba, ahova készültünk. Sok kép innen nincs, mert annyira tilos fotózni, hogy szekrénybe kell tenni mindent, majd fémdetektoros kapun áthaladva lehet csak bemenni a termekbe. Amúgy elég nagy múzeum és nem is rossz. Rajtunk kívül alig volt bent egy maroknyi ember az 5 emeletes épületben. A bejáratánál van egy lábfürdő is, onnan van fényképezve a hatalmas arany festmény az épület oldalán.
Nem volt jó idő, mert már lement a nap, de amúgy túlélhető volt. Bementünk még a Hakone Open Air múzeumba, régóta terveztem. Az előző múzeumnál (Okada) amúgy a parkolás legalább ingyenes volt, ha az ember őket látogatta meg. Itt viszont fekete pont, hogy mindenképpen 500 yen volt. A legjobb amúgy az a torony volt, én azt vártam főleg, nem vagyok nagy Picasso-rajongó egyébként.
Este legurultunk a Tenzan onsenhez és ez fantasztikus döntés volt. Én ugye limitált számú helyre tudok bemenni a tetkóim miatt, így nagyon örültem, hogy egy ilyen szép onsenbe mehettem. A belépő 1400 yen, plusz ha valakinek nincs kis türcsije, akkor az 200 yen. Nagyon kár, hogy nem lehet bent fotózni. A tetkószabály amúgy úgy van, hogy ha többen érkeznek, akkor csak egyiküknek lehet, de neki bármennyi. Nálunk ez siker, mert Marcinak egyáltalán nincs, de amúgy nem teljesen értem ezt a szabályt, mert ráadásul ha a pár egyik tagja férfi, a másik pedig nő, akkor bent sem tudnak bandázni. A cél az, hogy ne tudjon több yakuza tag bent találkozni. Aztán ezt is ki lehet védeni úgy, ha külön-külön érkeznek és nem látszik ruhában. Na mindegy, szóval van bent több külső fürdő (rotenburo), különböző hőfokokkal, az egyikhez tartozik egy barlang is, ahol megmarad a vízgőz, aztán van egy belső fürdő (plusz a zuhanyozóhelyek ugye). A belsőben most yuzus fürdő volt, nagy zsákokban volt berakva, de annyira forró volt a víz, hogy nem nagyon bírtam. Van még két szauna is.
Numazuban szálltunk meg este, egy egész normális szobában.
