A repülőutakról szerencsére nincs sok írnivalóm, minden ment flottul, bár a legelső gépünk (Budapest-Helsinki) kicsit késett, de a következő (Helsinki-Tokyo) kicsit korábban indult és korábban is érkezett a vártnál, így elcsaphattuk az időt internet, SUICA kártya és némi innivaló vásárlásával, valamint feladtuk a csomagokat az esti Tokyo-Osaka járatra a JAL pultnál.

Egyből mentünk (volna) a városba, de csak fél órával később indult oda vonat. Ja, nem Tokyoba, hanem Naritába, ami a reptértől tíz percre van csak (kivéve persze gyalog). Beértünk, elindultunk gyalog a Naritasan buddhista templomhoz. Útközben magunkba szívtunk egy kis gasztrokultúrát (értsd: a legtöbben ettek életükben először dangót) és róttuk a kilométereket.

Visszafelé volt, aki evett még dorayakit, illetve megálltunk egy rámenesnél és ettünk rament és gyozát (utóbbi meglepően csípős volt, megjegyzem). Röhögve időben visszaértünk a reptérre, ahol a hang alapú kultúránkat gazdagította néhány japán pasi, ahogy sípcsontból szívták fel a taknyot. Az esti járat nyugalmas volt, annyira, hogy bármennyire is tanácsoltam, hogy ne, mindenki bealudt legalább egy kicsit, még én is.

Busszal jöttünk be Osakába, mert ezzel nem kell átszállni, tíz percenként indul és 640 yen az Umeda állomásig. Ez annyira jó ötlet volt, hogy konkrétan 4 utasom hotelje előtt tett le minket a busz, csak a többi hárommal kellett elsétálnom oda, ahol mi megszállunk.