Veronában kimentünk a vasútállomásra reggel, mert onnan indult a távolsági buszunk Genovába. A távolsági busz, amin bőr fejtámlák vannak, ahol 2 óránként fertőtlenítik a WC-t és ahol minden ülésnél van áramcsatlakozó, illetve wifi az egész buszon. Nem rossz 🙂
Sajnos azt kell mondanom, hogy Genova csúnyább lett sokkal, amióta nem jártam erre. Az utcák tele vannak kéregetőkkel, minden fal graffitykkel tele, sok helyen büdös, főleg húgyszagú utcák, a metró kifejezetten nyomasztó és sötét. Ennek ellenére azért nem volt rossz az itteni kirándulásunk.
Érkezésünk után rögtön megkerestük a hotelt, elfoglaltuk a szobánkat. Kicsit sokkoló volt, hogy a hotel környéke konkrétan tele van kurvákkal. A hoteles bácsi azzal kezdte, hogy pár mondat után megdicsérte az olaszomat. Nem mondhatnám, hogy rosszul esett.
Egyből elmentünk az egyik látványosságot megnézni, egy filmben szereplő kalózhajót, majd onnan mentünk az akváriumba, ahol vagy két órát maszatoltunk.
Beesteledett szépen, leraktuk a gépeket a szobában és lőttünk egy vacsit a kikötőben.
Kedden reggel összepakoltunk, aztán mentünk a városba gyalog. Természetesen sikerült eltévedni, de csak kicsit. Fel nem sorolom, miket néztünk meg, inkább csak beszúrok egy albumot 🙂
Ebédidőre már vettem egy új bőröndöt és kidobtam a korábbit, csavarja ki másnak a karját ezentúl. Az újnak szélesebben vannak elhelyezve a kerekei, ergo jobban bírja a húzkálást, meg nagyobb is, mint az előző (de pont passzol a csomagméretekbe a Ryanairnél is).
Ebédelni megint a kikötőben sikerült, aztán kimentünk az állomásra és elkaptuk az első adandó vonatot Milano felé.