Gondoltuk, ha már Tirolba megyünk dolgozni, útközben meglátogatjuk Szilvi barátnőnket és azokat a szép, csúcsos dombocskákat, amiket Alpok néven ismerhettek 😀 Már egyébként egy hónapja nézzük, mikor lehet felmenni a Grossglockner közeli hegyi útra, de nem lehetett, hol le volt zárva egy része lavinaveszély miatt, hol nem értünk rá, hol az időjárás nem volt szép. Na ez utóbbi most sem volt tökéletes, de legalább nem esett. Legalábbis nem végig.

Sziléknél ledobtuk a kocsit Bad Hofgasteinban és az övékével mentünk tovább, ami csak azért lényeges, mert az úton kocsira kell fizetni, nem személyre, így egy ember is annyiért megy fel, mint mi négyen a három kutyával. Ez az egyszeri összeg egyébként 36 euro, akár átmegy az ember és a másik oldalon távozik az útról, akár visszafelé jön le. Van éves bérlet is, illetve természetesen motorra is van variáció. A lakóautó nem kerül extrába, sima személyautóként kezelik, csak nagyon fog izzadni, főleg lefelé. Egyébként a Kia fékjeinek is volt szaga lefelé, egészen komoly lejtők vannak.

Találtunk vízesést is, kommandóztunk a kutyákkal hegyoldalakon, de itt igazából sok kulturális dolog nincsen, nem kell túlspilázni a dolgot: azért megy fel az ember, mert nagyon szép a táj, így inkább mutatok képeket. Azt azért sajnálom, hogy nem tudtunk korábban jönni, hogy még méteres hófalak is legyenek az út mellett, ahogy az első látogatásomkor volt.

A következő napon sem maradtunk hegyek híján, bár csak a közel Stubnerkogelre mentünk fel felvonóval, de ez is hatalmas élmény volt annak ellenére, hogy itt is csöpögött az eső. Itteni jó hír: a kutya nem fizetős és a szájkosarat sem veszik komolyan (persze akinek olyan a kutyája, azért vegye komolyan, de ők nem szólnak senkire). Sikerült kibulizni egy olcsóbb jegyet, így fejenként 22 euro volt oda-vissza a felvonó, aminek két állomása van, akár lehet csak az egyiket vagy a másikat használni, de oda-vissza nem lehet cikázni a kettő között, a jegy egyszeri belépésre jogosít fent és egyszerire lent. A hegyen van több kilátó (és éppen épül egy újabb), túraútvonalak vannak és itt van a világ első függőhídja 2300m magasságban, 1m széles és 140m hosszú és akármennyire is félek a mélységtől, erőt vettem magamon és végigsétáltam rajta 🙂

Ezután elindultunk St.Ulrich am Pillersee felé, ahol másnaptól dolgoztunk, de útközben találtunk még egy közparkot egy szépséges tó mellett. Volt itt lábfürdő, kézfürdő, minden a legnagyobb tisztaságban, a semmi közepén.