Himejiben aludtunk itt két éjszakát, az első napon a kastélyt és Koko parkot néztük meg, ismét ragyogó szép időben, majd délután felmentünk a Shosha-hegyre, hogy bejárjuk az Engyojit. Kicsit elszámoltam az időt, de azért mindenki tudott barangolni eleget fent.
A második itteni napunkon kirándulni indultunk a környékre, Okayamába és Kurashikibe. Okayama hozta szerencsére a formáját, egyrészt szépen sütött a nap, másrészt a kastélyban van ugye a beöltöztetési lehetőség. Általában óránként 5 embert öltöztetnek csak fel szép régi ruhákba, de rábeszéltem a nőt, hogy legyen inkább 7 ember, ki is tette a táblát, hogy az az óra megtelt.
Kurashikiben teljesen szabadidő volt mindenkinek, hogy bejárják a szép utcákat, illetve inger szerint mindenféle múzeumba bemenjenek, eltelt hamar a délután és este már Kobéban vacsorázhattunk kobe marhát.
A kobei napunkat másnap az Ikuta szentélyben, majd a Soraku parkban kezdtük, ami egész csinoska, bár szerintem voltunk szebbekben is. Meglátogattuk a nagy fehér Buddhát, illetve ámultunk kicsit a technikán a Kawasaki múzeumban, hogy aztán megnézzük a Kobe toronyból a város látképét. Este már Kyotoban sushiztunk.
Kyoto megismerését a Ginkakujiban kezdtük, ami ámulatba ejtően szép, szebb, mint a Kinkakuji. Mondanám, hogy kevesebb turista is volt, de ez azért nem lenne nagyon igaz, egész sokan voltak (ekkor még nem tudtam, micsoda tömeg lesz a Kinkakujiban).
Innen lesétáltunk az Okazaki szentélyhez, ami arról híres, hogy tele van nyusziábrázolással.
Innen ugyan a Nanzen templomba tartottunk, de útközben szembejött az Eikando, így bementünk oda is, bár eredetileg esti programnak volt tervezve, de a fák nem váltottak színpompásba, ezért kicsit csalódottak is lettünk volna este.
A Nanzenji se csúnyácska hely azért 🙂
A délutánt a Gion negyedben zártuk és a csapat elment még a Kenninji templomba is.
Szombaton Ujiba vitt minket a vonat, ahol szépen tükröződött a napsütésben a Byodoin épülete. Ezután jött a kellemes meglepetés a Genji története múzeumánál, nemhogy a belépő ingyen volt valamiért, de ráadásul ingyen kaptunk audioguide-ot is.
Innen a kínai jellegű Manpukujibe mentünk, aminek sajnos a felét kábé felújítják éppen, de azért így is meg tudtuk nézni a nevető Buddhát.
A nap vége a számomra már egy puzzle-ből ismert Daigoji templomban ért minket, ahol a buszmegállóban megismerhettük Kyoto polgármesterét is (biztos választás lesz és kijött bratyizni a pórnéppel). Kamera is volt velük, úgyhogy benne leszünk (voltunk) a tévében is 😀
Egy pár dolgot megtanultam az utolsó vasárnapunkon, az egyik az volt, hogy például 7-kor teljesen hiába érünk ki az arashiyamai bambuszokat megnézni, már akkor is sok ember lesz kint. A másik az volt, hogy vasárnap soha többet ne menjünk a Kinkakujiba. Arashiyama után a Tenryu templomot néztük meg.
A Ryoanji sziklakertje nekem icipicit csalódás volt, de ezt is láttuk.
Ekkor mentünk találkozni Havasi Ember Tamással és barátjával, Gáborral, akik csatlakoztak hozzánk a Kinkakuji embertömegén átvágni, illetve megvártak minket, amíg mi a szép időre (és a másnapra való esőre) tekintettel megnéztük a Nijo kastélyt is.
Este páran beültünk egy izakayába, illetve mentünk karaokézni, szóval nem értünk korán haza 😀
Az utolsó hétfőnket a Fushimi inari nagyszentélyben kezdtük és ezt nagyon jól tettük, pont, amikorra meg volt beszélve a találkozó, leszakadt az ég. A nap többi részében mindenki mehetett széllel versenyt, utolsó kajálások, utolsó ajándékok megvásárlása. Délután buszra ültünk és kimentünk az Itami reptérnél levő überklassz szállásunkra, majd most kedd van és éppen a Tokyo-Helsinki járaton írom ezeket a sorokat.
Most rápihenek pár napot, aztán indul az 5 hetes ereszdelahajam Ázsiában 🙂