Célfotó

Itt ülök a boarding kapunál. Úgy volt, hogy 8ig el kell hozni a csomagomat a megőrzőből, de hamarabb elhoztam kicsit, nem volt semmi dolgom. Elindultam a reptérre, kellett vagy egy óra, hogy kiérjek. Itt meglepi volt, egy órával hamarabb lehetett menni check in-re, így visszaváltottam az Octopus-kártyát (kapsz vissza zsét, a kártyaletétet meg ami rajta volt, de én minuszban voltam), aztán mentem mérlegelni. Na nem a lehetőségeket, hanem a csomagjaimat. Versenysúlyon felül volt a bőrönd, de csak egy kilóval, de nem ér 6ezret ez a móka, hogy megnézzem, mennyire engedékenyek a Qatar Airways lánykái (csomó légitársaságnál van azért játékzóna, nem lőnek a súlyhatárral). Ott álltunk vagy 10en és folyamatosan mérlegeltünk, hogy hány kiló, amit kivettünk és mennyi maradt a bőröndben. Mondjuk úgy, hogy nem teljesen értem, hogy miért jobb, ha csak 23kg van a bőröndben, de még van nálam 20 a fedélzeten (mert ez történik), illetve ha lenne 30 a bőröndben és csak 13 nálam. Szerintem ugyanannyi a vége. Aztán mászkáltam a reptéren, ez egy hatalmas áruház.

Mennek befelé a lánykák meg minden, úgyhogy én is készülődök. Irány Doha 🙂 Innentől nem tuti, hogy lesz újabb poszt, életem első igazi ázsiai útja elméletileg befejeződött.

[supsystic-gallery id=624]