Egy hosszú út margójára

Ideértünk. Jegyzeteltem útközben, tessék 🙂

Én még életemben nem kerültem dugóba a Liszt Ferenc Nemzetközi Reptéren, ezt egy sima október 23-án hajnal fél 5-kor sikerült meglépni. Egyszerűen a taxik nem jutottak be, mert hajnal 6 körül sok fapados járat is indul. Aztán irtózatos sor állt a KLM-Air France kapuinál (egy dolog, hogy kéz a kézben jár a két légitársaság, de szerintük vicces egyben indítani az amsterdami és a párizsi járatot. Nagyon jól jött, hogy megcsináltam az online check-int, mert úgy tűnik, az emberek nagy része nem tette meg vagy nem vette észre, hogy van külön pult azoknak, akik mégis. Kígyózó és lassú sor volt a sima pultokhoz, a miénk viszonylag gyorsan végigszaladt, viszont nem kaptunk megint rendes beszállókártyát, megint ilyen egyesített vackot kaptunk, ami túl nagy, semmint levághassam a végét és eltegyem a névjegykártya-tartómba (ahogy le lehetett tépni a régi jegyen, amit már alig kap az ember). Majd Amsterdamban megpróbálom kibulizni (UPDATE: nem sikerült).

20141023_112753

Eszméletlen agyhalott emberek utaznak néha. A biztonsági kapunál megy a videó, hogy folyadékot csak 100ml es üvegcsében ÉS nejlonzacsiban lehet vinni, ehhez képest viszi a fél literes body lotiont (ugye az nagyon kell útközben a kézipoggyászban, amit fel is kell túrnia emiatt). Megy a videón, hogy vedd le az övedet, extrán rákérdez. Megy a videón, hogy vedd le az ékszereidet, a nagymamának nem sikerül, be is csipog a kapunál, ááá tényleg. Ha nem menne a videó, ami ráadásul nem is magyarul vagy angolul megy, egy hang sincs benne, csak egy animáció, akkor azt mondanám, hogy OK, de így fel nem foghatom. A kígyójátékos sorbanállás nyilván nem volt elég fél órán keresztül, hogy felfogja az egy perces videó lényegét.

pa230019

Van énnékem pár hackelős módszerem a rendszer ellen, igazi fillérb.szó magyar. Pl. viszek magammal nedves törlőkendőt az ilyen hosszabb utakra (nem a BUD-AMS, hanem az AMS-NRT 12 órája lesz irgalmatlan a 9. óra körül) és a borzalmas reptéri innivalóárak ellen úgy tiltakozom, hogy viszek be üres flakont és pezsgőtablettát és a reptéri mosdóban (a biztonsági kapu után, ahol kidobnák az innivalómat, ha lenne) megtöltöm szépen vízzel és örülök. Sokat repülök egy átlagemberhez képest, de azért az csúnya, hogy kiszúrták a módszert (jójó, elképzelhető, hogy nem csak én csináltam ilyesmit), mert most már csak forró víz van a csapokban. Nem ám langyos vagy valami, hanem teavíz, épphogy kezet lehet mosni benne. Az erősségét állíthatod. jó, hogy nem írják mellé, hogy “megszívtad, ha szomjas vagy, vegyél a méregdrága boltjainkban”. Azért tartom dögségnek ezt, mert én repülés közben többet szeretek inni és nem akarom ennyit ugráltatni a sztyuvikat. Ja hogy miért nem veszek egy ezresért innivalót a duty freeben, én kérek elnézést.

Amikor beértünk, még csak az volt kiírva, hogy nyitva a kapu, majd tíz perc múlva már utolsó hívás volt. Most 5:56 van és a helyemen ülve bekötve pötyögök. Talán felszállunk 6:10kor. A gép semmi extra, egy Boeing 737-800as, nyomkodóképernyő nincs. Amsterdamból folytatjuk a közvetítést, mindenkinek boldog október 23-át 🙂

A repcsi nagyjából időben elindult és meg is érkezett. Ami érdekes volt, hogy sose figyeltem fel eddig arra, hogy két felhőréteg között repülnénk (pedig minden bizonnyal volt ilyenre példa), de most igen. Mondtam már, mennyire rühellek felhő belsejében repülni? Mint amikor esős időben búvárkodsz, vagy amikor tele van planktonokkal a víz. Ilyen a tejfehér köd az autópályákon. Brrrr. A pilóta legalább hagyatkozhat a műszereire és a rádiókapcsolatára, nekem meg maradnak a kétségek. Az a gép tényleg nem errefelé jön?

2014-2-0010

Amikor megérkeztünk, landolás után áttaxiztunk (ez a neve, ha gurulva visznek a gépben ülve) az autópálya felett a repcsivel. Mindig láttam itt gépeket korábban, most mi voltunk a gépen, amit néztek az autósok 🙂

2014-1-0012

Az amsterdami reptér első blikkre egy baromi nagy bevásárlóközpont, természetesen a csatolt horror árakkal. Most éppen az emeletes vonaton ülünk Amsterdam Centraal felé (egy főre a vonat oda-vissza 9 euro, viszont a kutya nem ellenőrzi, csipogtató van a mozgólépcsőnél. Ha csipogtatsz, akkor igen, ha nem, akkor izgulsz, főleg a kijáratnál, ott becsukódhat a kapu, ha nem csipogsz), megvárjuk Fannyt és megyünk felfedezni (hetvenedszer) Amsterdam khm szépségeit. Ha tudok még gépelni, akkor visszafelé talán a reptérről fellövöm ezt a posztot is 🙂 Mondjuk azt mondják, ha nagyon vállalhatatlanra képzem magam a városban, akkor nem engednek fel a gépre. Azért a Tokyo feliratú pólót vettem fel, hogy tudják, melyik gépre kell feltenniük 😀

[supsystic-gallery id=466]

Találtunk egy kicsi zongorát a Centraal állomáson, hogy ülj le és mutasd meg a tehetséged. Nem nagyon mertem játszani 🙂 rég volt az már, de azért érdekes volt. Persze ez is össze volt karcolva, firkálva. Az egész központ környéke most vacakul nézett ki, a fele út fel van bontva, lezárások vannak a gyalogosoknak is, fúrnak és hangosak. Amúgy se volt nagyon jó idő, úgy 13 fok körül, felhős, de legalább nem esett meg semmi és egyszer az égbolt darabkáit is láttuk (és nem a vicces süti miatt).

[supsystic-gallery id=467]

Ettünk isteni sushit (bár a fene se tudja, minden ízt dupla olyan édesnek éreztem, rendeltek nekem egy pepsi lightot amikor kint voltam a mosdóban, beleittam és azt mondtam, hogy mi ez a méz és akkor nézem, hogy csak kóla). Később kaptam egy narancslevet, amit magamra borítottam, amikor elbóbiskoltam kicsit. Mondjuk nem ríttam ki a tömegből a coffee shopokban 😀 komolyan nem is én lennék, ha nem.

2014-2-0050

 

Úton vissza a reptérre, aztán egyenesen be a biztonsági kapun, hogy körbesasoljunk és repüljünk tovább, holnap déli érkezéssel Tokyoba.


Repülés közbeni jegyzetek:

2014-1-0061

Jó reggelt vagy mi. Az amsterdami reptéren beértünk korábban, bár nem annyival, hogy meg tudjuk nézni a repülőteret rendesen. Inkább egyáltalán. Amint bementünk, hívtak a kapuhoz. Úgy volt itt, hogy felosztották a népet, mármint a kapuknál van a biztonsági berendezés (gondolom, túl sok ember várakozna, ha egy helyen lenne mindenkinek, nagy a forgalom). Igenám, de nem ám csak valami sima mágneskapu, hanem futurisztikus izé. A kisbabásokat külön vitték, de minket, mint a Macskafogóban, átvilágítottak. Egy ilyen állított henger alakú valami volt, bementél, két lábadat a megjelölt helyre kellett tenni (persze kint túlestünk a szokásos dolgokon, hogy táska be a röntgenbe, fém dolgok, repjegy, bár ezt sose értem meg, ez miért nem lehet a kezedben közben), öv, laptop kivesz (a tablet nem érdekli őket, biztos csak a laptoppal lehet embert ölni, mert nyilván, ha egy kézitükröt török darabokra fent, azzal nem tudok ártani senkinek), stb. Szóval bemész a hengerbe, lábakat a helyükre (terpesz lesz), karokat felemel és egy pillanatra megforog körülötted a szerkezet, be is zár egy picit. Gondolom, ha valakinél fegyver van, akkor nem picit zár be. Kimész, félreáll, rád néznek, aztán mehetsz a dolgaidért (UPDATE: most hallom, hogy ilyen sok helyen van. Érdekes, hogy mi még nem találkoztunk ilyennel.).

20141023_165412

Itt bent bolt már nem volt, megtöltöttük a kis flakonokat (nem is voltak jófejek a KLM gépén, kértem egy dobozos innivalót, hogy úgy egyszerűbb, mint ha decinként ugráltatom őket, mert amúgy a pohár, amit adnak, az ilyen kapacitásra képes, erre közölte, h most ad, de nem fog tudni végig adni. Én meg nem akartam meginni egy liter cukros vackot az úton, köszi 😀 ). A net nem lobogott és majdnem egy órával a gép felszállása előtt már tereltek is be minket a helyünkre, ezért nem maradt idő blogolni, marad akkor majd estére.

A mögöttünk levő sorban a 3 ülésből egy se volt foglalt, gondoltuk, átpakoljuk magunkat vagy a szomszédunkat eggyel hátra, hogy mindenkinek kényelmesebb legyen, de az üres sor mögötti székben gyorsabban kapcsolt egy csaj (akinek megjegyzem úgyis több helye volt, ketten voltak a 3 székre) és azóta is ott fekszik. Nem gondoltam, hogy ráugranak akkor, amikor a lányok már az ellenőrző kört futották a felszállás előtt.

[supsystic-gallery id=468]

A kaja mérsékelt siker volt, egy holland és egy japán menü volt. Kivételesen a hollandot választottam, Marci pedig a japánosat, de azt mondta, az enyém jobban nézett ki. Kaptam viszont profiteroles-t, ami isteni finom volt: tejszínhab és csokifoltok voltak körülötte, nem tömény csoki és alatta dióreszelék volt. Most még 3 óra van kb. a repülésből, már lemosdottam, átöltöztem, fogat mostam (a hosszú repülőutakra érdemes vinni még nedves törlőkendőt, akár külön intimet is, szappan van mondjuk kint, meg kevés fogkrémet, fogkefét, illetve vannak ilyen japán hotelben levő készletek, én azokat használom el ilyenkor, icipici tubus, 2 alkalomra elég van benne (már ha nem ad a repcég), váltópólót, zoknit, fehérneműt), jöhet a reggeli 🙂 mindenki akszik körülöttem és már reggel 9-10 van (9 itt Szibériában és 10 Japánban). Lusta banda. Mi is aludtunk (naná, előző éjjel alig valamit a késői fekvés és a rendkívül korai kelés miatt), meglátjuk, így mennyire fog meg minket a jetlag. Odafelé mondjuk nem szokott nagy gond lenni, a tömegközlekedésen úgyis aludni fogunk napközben is 🙂

Bocsi, nagyon káoszos lett. Megyünk is a városba 🙂 vár Tokyo!