Ilyen hülyét még, de tényleg, 3 órába került, hogy eljussunk Naritáról Kashiwába (45 perces út kellett volna legyen, nagyon max egy óra). Háromszor kóvályogtunk a jegyvevő emberkéknél, aztán a végén egy automatánál vettük meg meg ááá… Na mindegy, megoldottuk.
Első bolti vadászat:
- pandás-nyuszis csoki valami
- vitaminos víz
- mochi
- hellokitty az ütődött halloweenes klónjával egy első blikkre seggnek látszó barackot taperolós barackos víz (egész iható am) – kép lentebb
Amint megérkeztünk Attiékhoz (Attila és Fumie vegyes házaspár, itt élnek Tokyo mellett és náluk vendégeskedünk. Atti Marci régi barátja, ha valaki olvasta a blogot idén februárban-márciusban, nála voltunk Göteborgban is, azóta költözött ide), a fiúk nagy sztorizásba kezdtek.
Aztán kitalálták, hogy mivel valami John Digweed buli van este, ezért ők lesznek a helyi keményfiúk és elmennek bulizni, pedig hulla fáradtak voltak. Lefeküdtek horkolni egy fél órára (így jár, aki sztorizgat, 1,5 óra elment azzal, meg hogy leugrottunk a boltba 😀 ), majd irány a Shinjuku.
Semmit se változott a város, ezt örömmel konstatáltam, csak így Halloween környékén több a hülye. Már a Shinjuku környéke is gyanús volt (szokásos kör, mentünk fényképezőt venni), node utána lementünk a Shibuyához, mert mindhárman imádjuk a sushit (Fumi céges vacsin volt, így engem kísért a két bodyguard). A sushihely egy kiszuperált pachinko (helyi szerencsejátékos hely, már írtam valamikor róla, ott van a címkefelhőben, de szerintem megyünk most is majd játszani) lehetett. “E” betű alakban vannak az asztalok elhelyezve, az asztal mindegyike a sushirendelős részre néz. Nem folyamatosan jönnek a tálak, hanem van egy 5 nyelven tudó kis tablet felerősítve és ha rendel az ember, megjelenik előtte a cucc pár percen belül, majd megnyom egy gombot, amire visszavonul a tálkaegyüttes (egyszerre 3 dolgot lehet rendelni, ennél több nem fér rá). ezer yen után kap az ember egy ingyen kő-papír-olló játkot a géppel, amivel nyerhet valami 580 yenes valamit, de nem tudom, hogy mit, nem értettem, valamint egyikőnk se nyert, naná, gép ellen…). Isteni finom dolgokat ettünk és ezen még dobott egyet, hogy a lehető legolcsóbb friss sushit ettük, ez a 108 yenes verzió (ebből 8% az adó), ennél olcsóbbat tényleg nem nagyon talál az ember. a végén meg a sütiköltemény… Klassz hely, megjegyezzük. Itt a honlapjuk.
Vártunk kicsit a Hachiko szobornál, hátha haza tudok menni Fumival és akkor a fiúknál maradhat lakáskulcs, de neki lemerült a telefonja, így hazavonatoztam egyedül, később megérkezett Fumi is. Én nem tudom, hogy csinálja az ember, de ma érkeztünk és máris beálltam a módszerre: vonaton elalszom és valahogy ott ébredek fel, ahogy kell. Eddig alig utaztam ezen a vonalon, azt se tudtam, mi mennyire van egymástól és felébredek, hopp, pont Nippori, le kell szállni. Egyszer ez véletlen, sokadszor már nem tudom, minek nevezzem.
Ja, a Shibuya meg a környékbeli kis utcák tele vannak Halloweenre beöltözött emberekkel. De tele. Én még ennyi hülyét egy rakáson nem láttam (okt. 31-én még rendben van, de testvérek között is van még egy hét addig), fotóztam párat. A kedvencemről sajnos nincs kép, a hálós harisnyában levő riherongy kurva volt, aki egy kisbabát tolt maga előtt. szép vagy, majd értesítünk. A walking dead sorozat nagyon menő itt is, sok zombi volt a városban, csak most nem a telefont nyomkodták, hanem festéket véreztek.
A vonatokon tolongás van, a totál vadidegenek egymás vállán alszanak, a helyet soha nem adják át, csak kihalásos alapon lehet elkapni valamit, ha az ember elég gyors és áááá… mindegy, ez Tokyo 🙂
Most itt éjjel 2:22 van és csendben várok, mert valakinek be kell engednie majd a fiúkat, de 6 előtt nem érnek haza, ugyanis az lehet, hogy ez a város se alszik, pont, mint New York, csak éppen a metro szundikál éjféltől 5ig, úgy pedig picit necces hazajutniuk, ha vonattal az út egy óra.