Tokyo nem változott semmit: pezsgő, tiszta, lenyűgöző. Valami van a levegőben, amitől jó itt lenni még akkor is, amikor a piros lámpánál várja az ember, hogy átmenjen.
Reggel eljöttünk Fumietől Kashiwából (ez kicsit északra van Tokyotól) és behoztuk a csomagokat az utolsó pontra, a belvárosi szállodánk mikroszobájába.
ahogy látszik, a bejáratnál van cipőlevevős rész
Mivel a szobánk nem volt még kész, elmentünk vissza az Asakusa városrészbe sétálni, nagy kedvenc. Kicsit csöpögött az eső, de el lehetett viselni. Ettünk egy jó kis sobát és találtunk egy áruházat. Végre vettem füzetet, amibe gyűjthetem a pecséteket. Szóval itt csomó helyen van emlékpecsét, templomokban, kastélyokban, kilátókban, de még metroállomásokon is sok helyen. A füzeten van pár angol szöveg, de nem sikerült értelmesre egyik se, ezért ezt hoztam el 🙂
A legjobb rész mégis a könyvesbolt volt. Találtunk egy gyerekkönyvet, ami hasonlított a Kakikönyvre, de mégsem. A sztorija nagy vonalakban az, hogy az erdőben sétál egy WC és nagyon boldog, hogy a bajszocskája alá pisilnek, a kígyó belekakil, de a zsiráfnak sehogy nem sikerül a biznisz. A WC japán zászlókat lobogtatva szurkol a zsiráfnak, aki végre kinyomja magából a csokit. Mintha ennek a könyvnek a tesója lenne, a következő arról szólt, hogy a kaki maga után szépen lábnyomokat hagyva sétál a városban. Hogy teljes legyen a kép, a nap utolsó könyvében pedig a különböző fenékformákról és a barnulási módszereikről olvashattunk. Kakikönyv mi? 😀 Itt komplett National Geographic-anyag volt a témáról 😀
Annyira sokat húztuk viszont a bőröndöket mostanában, hogy nekem a gyűrűm alatt vérhólyag lett a bal tenyeremen. Azért ez nem tartott vissza attól, hogy játsszunk egyet a szokásos dobos játékon 😀
Délután elvittük a szállodai biciket, mert meg volt beszélve egy másik ismivel, Kunioval, hogy megyünk karaokezni és mondta, hogy találkozzunk az Odaibán. Kitaláltuk, hogy biciklivel megyünk, esernyőt ennek megfelelően nem vittünk, mert minek. Az első metromegállóig eláztunk, úgyhogy letámasztottuk a járgányokat és mentünk tovább a föld alatt 🙂
Csodás csokiboltokat láttunk az Odaibán (mesterséges szórakoztató sziget), igazi fájdalom ott kirándulni. Aztán Kunioval ettünk egy gyors rament (kicsit sok volt a tészta meg a leves így tegnap). Mondjuk jó lett volna, ha aznap nem a második 😀 majd mentünk karaokezni.
Kicsit drága a karaoke, de rajta volt a kipróbálandó dolgok listáján. Színpados szobát kaptunk (csomó téma van), hangszerekkel, menő volt, tudtuk egymásnak zajongani is közben a konga dobokon, csörgőn, egyéb játékokon. A versenyzongora épp turnén volt.
Én nyerteeeeeeeeeeeem 😀 mert van ilyen pontozórendszer a műszerben, méri, hogy mennyire pontosan lépsz be, mennyire volt jó a dallam meg ilyenek. Ettől még énekelhetsz rettenetesen, mármint a hangszíned lehet vacak, azt nem nézi, csak pontos legyél.
Éjjel visszamentünk a canikért és az utolsó vonatok egyikével sikerült hazajutni. Most süt a nap és mindjárt indulunk kirándulni 🙂