Egyszer már elmaradt, hogy felmenjünk a Honpukujihoz, mert nem volt szép az idő. Na az most se volt, de már muszáj volt felmenni.

Marci nem emlékezett, hogy voltunk Dazaifuban, ezért bementünk újra.

Este a már “szokásos” reptéri szobácskánkba érkeztünk, ez volt a terv a következő két éjszakára, így könnyebb volt, mert hajnali repcsink volt Tokyoba.

Egy napunk volt még Fukuokában, a felét töltöttük értelmes programmal. A Kinryujiben kezdtünk, érdekesebbnek gondoltam, mint amilyen volt, de cuki volt a szerzetes bácsi.

Nem sokkal odébb van a Torikai hachimangu. Alapból nagyon tetszett a hely, mert egész új, nem láttam még hasonló szentélyt, aztán tök menő goshuint kaptam a fukuokai baseball csapat kabalájával és amikor az egyik itteni lány látta, hogy pokémonozok, szólt az egyik szerzetesnek, hogy ő is és felvettük egymást a játékban barátnak.

Délután még elmentünk a Momiji szentélybe, ahol most a fák másodlagosak voltak, nekik is különleges goshuinjuk van viszont. A honlapról le kell tölteni egy appot és ha azzal beolvassuk a pecsétet, előjön egy AR szerzetes, majd a helyi többi híresség és bemutatják, mit tudnak. Nagyon ötletes, egyszer láttam egy QR kódos goshuint Hokkaidon, ez most megint új színezet volt. Csináltam az albumba néhány képernyőképet.

Kimentünk a stadionhoz, mert volt ott néhány csatornafedél, így beleszaladtunk érzésre egy millió lánykába, akik rajongva várták az együttesüket, pedig olyan hideg volt, hogy mi azt a fél órát is nehezen bírtuk az utcán. Este utsó vacsira egy tök fura helyet választottunk, omakase kaját ettünk, ez ugye az, amikor a séf azt adja, amit aznap jónak gondol. Igen, de most nem sushival, hanem kushikatsuval. Teljesen jó volt, még csak nem is kiemelkedően drága. Utána sétáltunk még egyet a karácsonyi vásárban.