Nem túlságosan pihenősek azért az útjaink, ezt tudni kell. Hiába sokszor csak éjfélkor alszunk el, reggel 7 körül csörög sokszor az óra, hogy minél több dologra jusson idő. Na ezen a napon kicsit később keltünk, mert fogalmunk sem volt, hogy milyen helyekre megyünk.
Az első állomás még Kaohsiungban volt, megnéztük a világ egyik legszebbnek mondott aluljáróját. Tényleg szép egyébként, kicsit kár, hogy pont valami rendezvényre készültek, így rontotta az összképet egy pódium.
Bár nem volt szép idő, csepegett az eső (teszem hozzá, mázlisták vagyunk, ez volt a legcsúnyább idő az egész taiwani kirándulás alatt), de kültéri programunk volt, megnéztük a Lótusz-tavat, ahol sok-sok giccses pagoda és szobor várja az érdeklődőket. Egyébként nem rossz, csak tényleg az a baj vele, hogy ordít róla, hogy frissen festett kínai műanyag az egész. Mindazonáltal a hely nagy, kisebbre számítottam, itt több idő kell, hogy mindent megnézzen az ember, pláne, ha olvasni is akar hozzá, hogy mi miért van.
Fél óra kocsikázásra innen van a Fo Guang Shan Buddha Múzeum. Na ide a Tripadvisor oldalán is már azt mondják, hogy legalább 3 órát kell szánni és ez egyáltalán nem vicc, nekünk is kellett ennyi, pedig nem vagyunk pöcsölősek. Ettünk egy vega ebédet is a múzeum alagsorában, nem volt olyan rossz, csak nekem ugye értelemszerűen hiányzott legalább valami hal belőle 😀
Közvetlenül mellette van a kolostoruk, ahol rádöbbenhettünk, hogy buddhából soha nem lehet elég. Van egy pár, na. Nem volt egyébként itt már eső, viszont a felhőkön átszűrődő napfény is olyan erős volt, hogy alaposan ráégtünk a szigeten beszerzett vörös színünkre. Mint valami elsőbálozók, akik nem hoztak naptejet egy kis szigetre a tenger közepén.
Meghúztuk kicsit a tempót, beugrottunk egy múzeumot megnézni, mert előtte van egy komplett Trevi-kút jellegű installáció, ami azért ezen a földrészen minimum furcsa.
Még épphogy sötétedés előtt értünk el a Luermenma templomba. Nem volt igazából nagy eresztés, csak “egy” kínai templom, de benne volt az útitervben, útba is esett, hát megnéztük. Volt itt egy párfotózás is, tök szép ruhája volt a lánynak.
Miután lement a nap, még beugrottunk egy parkba, ahova valószínűleg romantikus randikra próbálják vinni a lányokat, van egy nagy üvegcipő, ami igazából egy tánctér, illetve minden körbe van rakva szerelmes és hamupipőkés dolgokkal, a bejáratnál pedig van egy “The pirate bay” nevű kávézó. Nem kérdeztük, hogy van-e szélessávú internetük 😀
Este megérkeztünk a szállásra, hogy aztán ott keringjünk a belvárosban. Még Taipei belvárosára is jellemző (hát még a többi városra), hogy nem írják ki latin betűkkel a szállások nevét, csak hanzival. Itt annyira nem írták ki, hogy még úgy se, hanem a cég nevét csak, aminek birtokába tartozik a hostel. Egy kedves nő segített és felhívta őket telefonon, így tudtuk meg, hogy ők azok, ott toporogtunk a bejáratnál. Ezután elkezdték, hogy bár befoglalták az összeget a kártyán, de azért fizessem ki. Felhívták a főnököt, hogy engedjék azt a bonyolult dolgot, hogy a foglalást használják fizetésként. Itt a bejelentkezésnél alá akart iratni még egy papírt, egy blank papírt, ami egy rendes lakásbérlési szerződés volt, dátum és összeg nélkül (tehát annyi se volt benne, hogy egy napra). Nem voltam hajlandó aláírni, ilyennel ne szórakozzunk. A szoba közel nem olyan volt, mint a képeken, tiszta csalódás. Este ezt fokoztuk még, mert lementünk, hogy együnk valamit és betértünk egy sushis helyre, hiba volt. Nem volt olcsóbb, mint a japán társai, de minőségben nagyon elmaradt.