Amikor az ember ki akar menni Nikkōba, ami egy csudiszép város és a világörökség része, szinte bizonyos, hogy át kell szállnia Utsunomiyában. Általában az emberek ügyet sem vetnek erre a kisvárosra, holott azért egy kellemes napot el lehet itt tölteni. Mi csak pár dolgot néztünk meg, de ha lett volna időnk és az eső se esett volna, még lett volna mit megnézni.

Átugrottam nagylelkűen egy fontos részt. Reggel felpattantunk a vonatra, hogy akkor irány Ōmiya és onnan átszállással Utsunomiya. Egyrészt nem tudtunk helyjegyet kérni, mert túl kevés idő volt Naganoban reggel, de túl hosszú volt a sor. Este még nem tudtuk, hogy biztosan elérjük-e a kívánt vonatot majd. Felszálltunk az első shinkansenre, hely egyáltalán nem volt, Marci mégis megbeszélte a kalauzzal, hogy hadd üljünk le (ha nem is azonnal sikerült). Ez mind csudiszép lett volna, de elrontottuk, hogy melyik vonatra kell átszállnunk, nem figyeltük a számot, csak a nevet. Sikerült felszállni egy Tōkyōba tartó vonatra 😀 Szóval vesztettünk egy órát, viszont legalább utaztunk ilyen szép zöldséggel, ami Hokkaidōra megy egyébként:

A városkáról azt mondják, hogy itt érdemes gyozát enni, mert nagyon finom a helyi változata. Na ez azért örömhír, mert a főállomás környékén mást sem lehet kapni szinte, mint gyozát. Rengetegféle változatát árulják, mi is megkóstoltunk egyet, bár őszintén szólva nekem nem tűnt finomabbnak vagy másmilyennek, mint akármelyik másik, amit ettünk az országban. Van sok random szobor is kitéve, komplett karácsonyfás rész. Mondjuk most már minek leszedni ugye erre a kis időre 😀

Felpattantunk nagy nehezen a megfelelő buszra (hihetetlen, hogy itt sokszor az se tudja, melyik busz honnan indul, aki ki van állítva információforrásként a buszmegállókhoz) és elmentünk a Peace pagodához. Azt hittem, be is lehet menni, de nem, ez ennyi volt. Legalább ilyet is láttunk 🙂

Még kifelé láttunk egy nagyobb szentélyt, visszafelé leugrottunk a buszról, mert időben belefért, ugye a kinti pagodánál túl sok időt nem töltöttünk. Nagyon sok lépcső volt ez nekem, hogy megmásszam, de megérte, kivételesen egészen be lehetett menni a szentély belső részébe.

Innen már Nikkōba indultunk, bár ronda egy nyálas idő volt. A városba érve még hófoltokat is találtunk. A hideg időnek megfelelően turista viszont sokkal kevesebb volt. Felpattantunk a buszra és elmentünk a Taiyūin templomhoz és onnan sétáltunk lefelé. A nagy templomkomplexumba nem mentünk most be, mert 1300 yen a belépő és ilyen csúnya időben ennyiért… Szóval kihagytuk.

Rövidebb Nikkō volt ez, mint kellett volna de az időjárás nem könnyíti meg most a helyzetünket. Mindenesetre legalább megláthattuk, hogy ide tényleg főleg momiji idején (késő ősszel) érdemes jönni, cserifa alig-alig van, így a virágzás nem ad extrát a város látnivalóihoz.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *