Na, ha az előző napunk uncsi volt, akkor ez meg extra pörgős. Nem a mai, mert már Moszkvában írom ezt, hanem a tegnapi, ahol próbáltuk behozni a várólistát. Nem sikerült csont nélkül.
Reggel a Zojoji templomnál kezdtünk (itt volt a temetés a Wolverine filmben). Szép hely és végre nincs úgy tele turistával.
Áttekertünk ismét az Ueno parkhoz, ahol találkoztunk egy kutyás ismivel, akivel egy isteni ebédet toltunk be. Nekem egy csokipudingszerű valami jutott, benne algakockákkal (ne tévesszen meg senkit, ez édes), mochival, gyümölcsökkel, furcsán előkészített, édes gesztenyével. Bődületesen finom volt, nem akarom tudni, hány kalória 😀
Ezután elrobogtunk a Rox áruházba meg a környékre (Asakusa), mert vettünk még pár dolgot ajiba meg magunknak. Átszaladt rajtunk egy laza szívroham, mert rossz helyre parkoltuk a canikat és arrébb tették őket, mi meg nem találtuk (lopás esetén darabjáért 13ezer yent kell fizetni, ami nem sok, csak nem hiányzik).
Délután várt minket egy hajóút a Sumida folyón, ami elég nagy csalódás volt, de legalább ezt is tudjuk, valamint egy szép parkban (Hamarikyuen) rakott ki minket, ahova érdemes lesz egyszer visszamenni, amikor nem rohanunk és még nem ment le a nap.
Az est egyik utolsó pontja az lett volna, hogy elmegyünk a Shinjukura még elektronikát venni, majd a kilátóba a Roppongira, de annyit szarakodtak a kártyánkkal a boltban, hogy nem jutottunk el ide, így megpróbáltunk eljutni a Skytreehez, de ez is bezárt, mire odaértünk.
Betértünk egy étterembe, hogy akkor eszünk egy finomat, erre az meg koreai volt, így jól se laktam.
Most átrepültünk ugye Moszkvába, ahonnan órák múlva már indul is a járatunk Budapestre. Az első repcsin kihúztuk a jokert: a mi sorunkban ült egy 1,5 év körüli gyerek, aki a 9 órából 6ot üvöltve bőgött, kettőben hangosan kacarászott és több részletben talán egy órát aludt is. Rendkívül kellemes út volt.
