Szóval ott tartottunk, hogy megérkeztünk Tokyoba. Ja igen: a történet milyenségéből kifolyólag kevés kép lesz most, de szerintem nem fogjátok bánni. A képek már Canon 6d-vel készültek.
Este elmentünk a hotelba az Ikebukurora, találkoztunk Attilával. Kb. amint a szobába értünk, kezdődött az ámokfutásom, szó szerint. Összeszedtem valami ételmérgezést Istanbulban és először csak hánytam egy sorozatot. Utána elmentünk Marcival enni valamit, de én nem tudtam. Ő evett egy istenien kinéző hideg ramen levest, én csak vizet ittam – hiba volt. Visszaértünk a szobába és megint kiraktam, ami még volt. Próbáltam bevenni Bolus adstringenst, aztán aludni. 1,5 órával később megint ébredtem, ekkor a hányás már nem volt elég a pocimnak, már sztereóban nyomtam (úgyis értitek). Reggelig aludtam utána, de teljesen erőtlen voltam, így indultunk neki a városnak fényképezőt venni.
Fényképezőzés után találkoztunk Naokival, aki egy japán diák és magyarul (meg még sok más nyelven) tanul. Esett picit az eső, de elsétáltunk egy étterembe, ami az 50. emeleten volt és a fiúk ettek, én főleg néztem, étvágyam sincs, meg akkor nem is mertem még nagyon ugrálni. Kár, hogy a kilátás nem volt szebb.
Vettünk itteni gyógyszereket a bajomra, azóta legalább nem hányok. Innen elsétáltunk a Shinjuku másik oldalára, ott láttuk az új, még épülő Godzillás hotelt, azaz a Godzillát magát. A mellékelt képen az a picike az, de az úgy van, hogy a hotelszobákból egészen közel rálátni majd (áprilisban nyit) meg lehet sétálni is mellette, ami azért menő lesz.
Megnéztük a közelben levő Hanazono szentélyt, majd én feladtam teljesen, nagyon vacakul voltam már.
Visszamentünk az Ikebukuro állomásra, ahol engem letámasztottak egy sarokba, ahol én leültem a padlóra és el is aludtam, majd Marci és Naoki elmentek az előző hotelbe elhozni a bőröndöket. Mivel az út előtt egy nappal kiderült, hogy átrakták a versenyt egy héttel későbbre, ezért SOSben kellett hotelt találnom Tokyoban és Kakagawában a megcserélt 3-4 napra. Kakegawában nem volt gond, de Tokyoban csak úgy találtam, hogy most bonyolultan pakolásznunk kell jobbról balra. Emiatt a bőröndökkel átmentünk a következő hotelbe, ahol most is írom ezt és aludtunk egyet délután.
Estére jobban lettem, bementünk az Akihabarára és ettünk egy kis finom sushit legalább mutatóba (sokat nem bírtam). Hazajöttünk még éjfél előtt és ment tovább az alszi.
