Délelőtt indultunk Tokyoból Taipeibe egy rövidebb állomásra az utunkon. Igazából azért jött ki így a matek, mert nem volt közvetlen járat Bangkokba és ott akartunk szilveszterezni, akkor meg ha már át kell szállni, két napos megállót tettünk bele és úgy vettük meg a két jegyet csak oda.

A repülésnél nem vettem figyelembe, hogy ott van a Fuji és a kapitány egy extra félkört is tett, de sajnos mi a bal oldalon ültünk, így teljesen kimaradtunk most belőle. Mindegy, még lesz egy érkezésünk januárban a Hanedára. Kaját gyümölcsöset kértem, de kár volt, jóformán a fele alma volt, így kértem a sztyuviktól végül még egy megmaradt hotatés tésztát, de kicsit csípős volt. Ez volt az első Eva Air repülésünk. A lábtér egyébként meglepően jó volt, az ülések rendben voltak. Új reptérre érkeztünk, a belvárosi TSA-ra, ez látszik is a képeken, biztos jó spotter helyek vannak errefelé. Az ülésünk mögött ült közvetlenül két gyerek, így nagyon hálásak voltunk a jó kis zajszűrő füleseinknek és legalább kirugdosták Marci veséiből a homokot is. Az alvás a gyengéknek való.

Bementünk metróval a Taipei főállomásra, kerestünk egy szabad szekrényt a bőröndnek és utána kószáltunk kicsit a városban, de sajnos elég hűvös volt, csak ettünk egyet egy helyi izakayában, megnéztünk egy templomot és felszálltunk a vonatra Luodongba, ahol a következő két éjszakára volt szállásunk. Úgy volt, hogy kocsit bérelünk Taiwanon, de ez lehetetlen volt osztrák jogsival, 2024 márciusa óta nekünk nem lehet, a magyar jogsi intézéséhez pedig magyar lakcímkártya kell, így nem volt más választásunk, de szerencsére jó a két környék között a közlekedés, még buszunk is lett volna olcsóbban, de maradtunk a vonatnál.

A vonat teljesen rendben volt, csak a WC volt kalandos, kapaszkodni kellett az életemért, miközben próbáltam nem összekötni a pisilést egy gusztustalan zuhannyal. A szobánk is nagyon rendben volt. Este nem mentünk már sehova, meglepően fárasztó volt az utazás és az egy óra (minuszos) időeltolódás. A TV-ben olyan bábukkal láttunk bábozós különleges effektes filmet, amiket már korábban láttunk Taipeiben lányok által fotózgatni, kemény volt, még jó, hogy vettem tejecskét kibírni az élményt.

Reggel ettünk egy kicsit a hotelben, majd elindultunk a kis esőbe sétálni, felfedeztük Luodong nem túl sok látnivalóját. Nagyon komoly volt a piac, ahova az eső elől húzódtunk be és behajtottak robogókkal és úgy vásároltak a pultoknál, néhol úgy, hogy a szájukból lógott közben a cigi. Ezen a napon egyébként egy árva darab fehér embert nem láttunk sehol. Volt, hogy megijedt tőlünk egy kisfiú egy boltban. A séta után az állomásra mentünk, vettünk egy vonatjegyet Yilanba és vissza és mentünk kirándulni, ott több látnivalónk volt.

A városban több japános dolgot is találtunk, vettünk Daisoban a vizemet, amit kint szoktam inni, illetve Sushiroban ettünk, egészen elfogadható volt, az Japánban sem luxus hely.

Itt valami sorozat játszódott régen, ezért tele van a város több ponton is annak szentelt műanyag szobrokkal, de ezek egész cukik.

Megnéztük a Memorial Hall of Founding of Yilan épületét, nem rossz, újra egy kis Japán. Mellette jelez egy irodalmi múzeumot a térkép, de azt most alakítják át teázóvá, így nem is volt túl jó, múzeum már nem volt, tea még nem.

Innen pár perc sétára van a helyi borfőzde, ami kisebb kiállítóterem és természetesen bolt is. Felkaptunk két üveg (csak dupla kiszerelés volt) licsis bort, amit este be is pusziltunk, jó cucc volt.

Még ahogy sétáltunk visszafelé, betértünk néhány templomba, először a Lan Shi Bainian Dong Yu Miaoba.

Véletlen jött egy sarkon szembe az egész nagy Yilan Xiguan Miao.

Az állomásra visszafelé találtuk az úton a Yilan Zhao Ying Gongot, ez volt az utolsó tempink.

Az állomásnál volt még egy park, ott voltak még érdekes dolgok és itt van néhány kép még a városból csak úgy séta közben.

Visszautaztunk a hotelba Luodongba, ekkor ittuk meg a két üveg borocskát (csak 375ös üvegek voltak) és utána mentünk az éjszakai piacra enni egy kicsit, tök jó volt, ez volt eddig a legjobb ilyen élményünk, pedig néhányszor már voltunk Taiwanon. Kedvességből egy bácsit emelnék ki, csuklottam, amikor sorba álltunk hozzá a sült fürjtojásokért és mutatta, hogy tegyek kis szószt az ujjamra és azt nyaljam le, attól elmúlik. Féltem, hogy csípős lesz, de semmi, finom volt és valóban elmúlt a csuklás. Ráadásul olcsón árulta a tojcsikat, amik nagyon ízlettek is.

Reggeli után vonatra ültünk megint és elutaztunk Taipeibe. Itt az állomáson eredetileg szekrénybe akartuk tenni a bőröndöt estig, de találtunk egy városi check in lehetőséget és feladtuk inkább a városban. Innen egy elvileg japános negyedbe mentünk megnézni néhány helyet, de nem volt nagy eresztés, viszont finomat ettünk. Én kacsát édes krumplival, fügével és mazsolás szósszal, Marci tengeri sünös risottot kagylóval és algával.

Elmentünk még a Taipei 101 alatti plázába, de itt gyakorlatilag csak luxusmárkák boltjai vannak, nem földi halandónak vannak kitalálva.

Inkább felkaptuk a hátizsákot, amit azért betettünk szekrénybe az állomáson, mert nem kellett belőle semmi napközben. A vonaton a reptér felé voltak kis asztalkák, amik igazából wireless töltők voltak.

A reptéren sok időnk volt, a kilátóból fotózgattunk, láttunk egy Pokémonos gépet is. Tök menő ez a reptér, a mi beszállókapunk a kanjik (hanzhik) szépségéről szólt.

A repülés nem volt szerencsére semmi érdekes, én tengeri menüt kértem, Marci vegát, ezt is kaptuk. Nagyjából időben landoltunk Bangkokban.