A Taipei reptérhez közeledve megint bemondták, hogy a reptér fölött ne fotózzunk. Utoljára ilyet Seoulnál hallottunk, amikor is ugyanezzel a légitársasággal érkeztünk, szóval ez valami barackos hülyeség lehet. A reptérről a városba vezető új gyorsvonatot 2 hónapja adták csak át és szuper, mert minden lila. Bementünk a főállomásra, ahol kimentünk kicsit az állomás elé, ettünk egy falatot és vettünk egy-egy kávét és élveztük kicsit a napsütést. Úgyis át kellett volna itt szállnunk a metróra. Érdekes volt, hogy elég sok a csövi, oda is jött hozzánk egy, de nem pénzt kunyizott, hanem el akarta kérni a számlánkat a boltból. Kidobtuk előtte, így nem tudtuk odaadni neki. Próbáltam megkérdezni két lányt, hogy miért gyűjtheti őket, de nem tudták ők se.

Metróval elmentünk a Longshan Temple megállóig, ahol a szállásunk volt. Bementünk a hostelbe, nem volt ott senki, csak még két srác, akik előtte felhívták a recepcióst, az azt mondta, hogy dél körül érkezik, így azt találtuk ki, hogy elmegyünk addig a városba körbenézni, úgyis sétatávolságra van ez a Longshan templom, pont belefér. Igenám, de egy lakó pont lement a bejárati ajtón és előtte a recepciós távolról kinyitotta ugye, de ahogy kiment a lakó, bezáródott utánuk. Általában bejelentkezéskor kap a vendég egy elektromos kis érzékelőt, azt kell odatartani a párjához ahhoz, hogy kinyíljon az ajtó. Na most ilyenünk nekünk nem volt. Próbáltam írni neten a recepciósnak (a kaputelefon, amivel el lehet érni őt, a bejárati ajtón kívül volt), de nem reagált rá, így 1,5 órát be voltunk zárva, amíg jött végre egy kínai vendég, akivel több perces győzködés után megbeszéltük, hogy oda akarja adni azt a nyomorult jelzőcuccot, hogy kijussunk végre. Egyből mentünk a templomba, ami nagyon szép volt, bár nagyon csicsás is. Itt nem tudtuk még, amit később igen, hogy azért van ilyen bődületes mennyiségű ember, mert beleszaladtunk egy ünnepbe, amikor rendbeteszik a sírokat és elmennek imádkozni értük, olyasmi, mint nálunk a Halottak napja.

Innen elsétáltunk a közeli 2-28 Peace parkhoz, de ez nem olyan nagy eresztés, útközben láttunk egy másikat, az kellemesebb volt, kis tóval, hidakkal, pihenőhelyekkel.

Metróra ugrottunk egy megállóra és elmentünk a Chiang Kai-Shek Memorialhoz, ami megint kellemes csalódás volt, nagyon szépke és még van benne egy kis múzeum is, hasonlóan Seoulhoz (és ez is ingyenes). Nagyon fáradtak voltunk, de indultunk tovább az aznapi utolsó napirendi ponthoz.

Következett a híres Taipei 101. Mi már előre megvettük a jegyet neten, így nem kellett sorba állni, viszont Marci telefonja kicsit bemondta az unalmast és ezért nem tudtuk gyorsan leolvasni a kódot, amire megkaptuk a jegyeket. Azért sikerült és utazhattunk a világ leggyorsabb liftjével 🙂

A torony amúgy nem rossz, kicsit ez is túl van világítva belülről, ami megnehezíti a fotózást este, de megtettünk minden tőlünk telhetőt.

Estére kész voltunk nagyon, elmentünk a mi szállásunkra és utána még kisétáltunk, hazakísértük Anikót, mert ő máshol aludt ezen az éjszakán. Útközben megnéztük a Ximen negyedet, ami tök modern, bulis, fiatalos. Hazafelé még láttunk egy sólymot csak úgy parkolni a házunk előtt (ez ugye sólyom?). Menő volt, bár nem nagyon mertünk közel menni hozzá, mégis gazdi meg sipka nélkül volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *