Előző este, ahogy mentünk a szállásra, megláttunk egy tempit, ami megtetszett nekünk, úgyhogy visszamentünk. Az első egy emlékhely volt a mártíroknak japán stílusban, itt rajtunk kívül ember se volt, de annyira, hogy személyet sem.
Szinte közvetlenül mellette volt még egy hely, szintén egy japános jellegű templom, bár engem kicsit a koreaiakra is emlékeztetett. Itt azért már kószáltak emberek, de érezni lehetett, hogy vége az előző napi ünnepnek végre.
A szemben levő oldalon parkoltunk le a kocsival, egy stadion alatt, azt hittük, hogy egy sima fizetős mélyagarázs, az volt kiírva, hogy 15 dollár egy fél óra, lefelé menet viszont nem kaptunk semmiféle cetlit. Gondoltuk, rendszám alapján regisztrál, de ez se történt meg. Kifelé nem volt semmi lehetőség fizetni, ember sehol (bódé sem, azt hittük, kifelé lesz automata és oda kell dobni a pénzt) és a sorompó sem engedett ki. Mivel emberi segítség nem volt és úgy általában mindent csak kínaiul írnak ki, maximum 1-1 sor van angolul, ezért kénytelenek voltunk a következő kocsi mögött kislisszolni. Nem szoktunk ilyet csinálni, de ez most rendkívüli helyzet volt.
Elmentünk az út egyik legviccesebb nevű városába, Puliba, ahol van egy modern (16 éves) kolostor, amit ingyen lehet látogatni, a Chung Tai Chen monastery és felcaplattunk a bejárathoz. Bementünk, körbenéztük az egészet, már ez is elképesztő volt. A végén utánunk jött egy helyi szerzetes, adott szórólapot és mi kérdeztük, hogy hol vannak azok a dolgok, amiket a füzetben látunk. Azt mondta, hogy vezetett utak vannak, de oda előre be kell jelentkezni, ráadásul kínaiul vannak. Felajálotta viszont, hogy ha a nyelv nem zavar minket, akkor megpróbál betuszkolni a következő csoportba, ami nem sokkal később indul. Természetesen nagyon örültünk a lehetőségnek, ő megkérdezte és sikerrel járt. Annyira jól ment a végén, hogy rajtunk kívül még spanyolok is kerültek a csapatba, ennyi emberért pedig már kétnyelvű túrát tartottak – szintén teljesen ingyen. Az épület elképesztő egyébként. Egy férfi átköltözött ide Kínából, aztán segíteni akart az itteni buddhistáknak és ezért kitalálta, hogy felépíti ezt a kolosszust a hegy tetején és a helyi hívők dobták össze rá a pénzt. A 16. emelet volt a legmagasabb pont, ahol mi voltunk a fa pagodánál, de amúgy 26 emeletes és lehet itt éjszakázni is, aki szeretne. Az egész országban az egyik legszebb látnivaló volt, komolyan mondom. Hatalmas mázlink volt egyébként, valamiért velünk együtt elviselhető mennyiségű turista jött csak, talán a nagyobb csoportok Taipeiből jöttek közvetlenül, mert akkor értek oda, amikor mi már távozóban voltunk. Hatalmas tömeg volt, nem lehetett volna ilyen üres képeket készíteni korábban.
Szemben láttunk még egy hatalmas Buddha-szobrot (ismét), ezért kitaláltuk, hogy felmegyünk oda. Kinéztük úgy kb. a térképen is fel is hajtottunk, ez is egy ingyenes templom volt. Itt azért kezdtünk baromi jól állni buddhás fotókból 😀
Elcsúsztunk a napi tervvel, nem volt belekalkulálva, hogy egy 1 órás körbevezetésre is bemegyünk, valamint felmentünk az arany Buddhához is, ezért viszont épphogy zárásra estünk be a Sun Moon Lake partján levő Wenwu templomhoz. Ezt is kár lett volna kihagyni, kolosszális és kicsit más, mint a minden sarkon található kínai templomok.
Puliban található Taiwan földrajzi középpontja, ezért itt megálltunk, ha már úgyis útba esett.
Találtunk egy Mos Burgert a közelben és mivel kicsit paráztunk az előző esti tapasztalatok miatt, ezért inkább itt ettünk egy-egy szendvicset.
Este már nem pörögtünk nagyon, elmentünk a szállásra Tainanba, sétáltunk még egyet vacsiért, ami a végén isteni finom és dagi toast lett, de ennyi volt a móka. Tainan a leguncsibb városok egyike, ahol voltunk az országban.
