Direkt a Scoot Hong Kong – Szingapúr járatát választottuk, mert az reggel 7-kor indult volna és akkor egy teljes napunk van még Szingiben, erre egy hónapja kb. kaptunk egy emailt, hogy bocsika, átrakták 11-re az indulást. Ez nekünk azt jelentette, hogy nem a reptéren alszunk előző éjjel, hanem szoba kellett. Reggel 8-kor indultunk a reptérre.

A reptéren kivételesen nem volt nagy stressz, bár előre készültünk rá, de egy picit most is súlyhatár felett voltunk (legközelebb nem hozunk két nagy törülközőt és kevesebb ruha is elég, úgyis veszünk 1-2 pólót). A repülőre ülve viszont volt kis meglepi, már bent ült a kollega az ablaknál, nekünk meg A-B helyünk volt. Mondta, hogy ő a C, de az az ablak mellett. Néztem rá egy csúnyát, hogy ne viccelődjön már, erre átült végre, csak kétszer próbálta ezt elmondani (még jó, hogy hülyék kedvéért piktogrammal fent van az ülések felett is). Szerencsére mire megérkeztünk, megnyitották az egyik metróvonalnak azt a részét, ami a mi hotelünkhöz közel is megáll már, ezt mi nem is tudtuk, hogy így lesz, egy sarokra a hoteltől volt a metró így, nagyon kényelmes volt. Amikor itt leszálltunk, beugrottunk egy boltba, nagyon kedves volt a néni, kérdezte, most megyünk-e, mondtuk, hogy most érkeztünk csak, erre adott egy kis kulcstartó plüssmacit 😀

A szállodai szobánál kifejezetten megkértem, hogy legyen ablak, mert az ilyen lutrikérdés (több az ablaktalan szoba, mint az ablakos), drágább szobát is választottunk. Volt ablak. Nyithatatlan. A légkondit a szobából irányítani nem lehetett, le kellett telefonálni a földszintre és találtunk a szobában egy csótányfogó cuccot is. Nem a legszebb szoba a világon, de ez az, ami igazán drága ebben a városban. Hogy más mennyire nem vészes: a reptérről a hotelig 1,6 dollárért jutottunk be, vacsi nekem levessel (csirke szójaszószban rizzsel és levessel) 4,8 dollár, Marcinak mini wok 6 dollár, zselés barackos édesség 2,9 dollár. 1,6 dolcsi kb. 310 forint (1 euro). Egyébként este csak sétáltunk egyet a közeli elektronikai áruházban, ami sok kicsi boltból áll, kvázi turkálók (pl. 4 dolgot választhatunk 10 dolcsiért, ezt nagyon szeretik, ahogy észrevettük, még a reptéren is tolták a módszert, hogy jelentős engedmény van a második, harmadik termékre). Itt van konkrétan az egész Aliexpress, csak drágább valamivel, mint ha onnan rendelnénk 😀 Nem mertünk semmit se venni. Ja, a Samsung S7 edgemnek az egyik sarka picit le van pattanva, a képernyőbe nem ér bele egyáltalán, csak kis esztétikai hiba, ezt sajnáltam volna százezer forint környékéért megjavíttatni, itt jelentősen olcsóbb volt, kb. harmincezer lett volna, ha nekimegyünk, de ennyire se zavar (komplett képernyőcsere kellene).

Szerencsére nem jött be az időjárás-előrejelzés, nem esett reggel, így elindultunk a közeli Masjid Sultan mecsetbe, amit körbejártunk, mire megtaláltuk a bejáratot. Szép nagyon, csak kevés részére lehet bemenni. Nem messze van innen a Haji utca, ami ilyen kicsit hipster környék, reggelit vadásztunk itt. Végül egy nagyon puccos helyet találtunk (working title), nem olcsón ettünk, de valami isteni finom volt.

Bementünk a kínai negyedbe innen, a Buddha foga templomba, ami egy viszonylag új építmény, alig tíz éves, de van benne egy érdekes (ingyenes) múzeum is. Ittunk frissen facsart narancslevet automatából és találkoztunk magyarokkal 😀

Nem volt elég kínai érzés erre a napra, ezért kimentünk metróval egy külsőbb részbe, ahol van egy kínai és egy japán kert is. Kivételesen azt mondom, a japán nem ért sokat, volt egy szép tó egy híddal (és nagyon eláztunk, mert rákezdett az eső), de egyébként eléggé nulla, viszont a másik, na az abszolút megéri és melegen ajánlom bárkinek, hogy ha a városban jár, igenis szánjon vagy 2 órát erre a programra. Van egy bonsai kiállítás is, szerintem ott vannak a legszebb épületek, de hoztam sok-sok képet is, hogy tényleg higgyetek nekem 🙂

Elég ronda maradt az idő, így visszametróztunk élénkebb környékre és bementünk a Jóbarátok-kávézó mintájára készült itteni beülőkébe, ettünk kis túlárazott cumót (Joey húsimádó pizzája, banános sör és ehető lufi robbanós cukorkával) és vártunk kicsit, amíg elhaladt a zivatar. A hely amúgy klassz és egész tágas is, csak kihagytam volna a sipákoló amerikai nőt, aki személyes sértésnek vette, hogy valaki előtte érkezett és már ott ültek a híres kanapén (a fellépőhely se volt meg, annak a helyén ültünk mi egy kanapén.

Teljesen megnyugodott az időjárás (de a 30 fok körüli hőmérséklet megmaradt), ezért bementünk a Merlion szoborhoz gyorsan, hogy megnézzük az esti lézershowt. Találtunk is egy jó helyet, ott lőttünk pár képet (előtte találtunk egy katedrálist), sétáltunk kicsit, aztán mentünk haza, mert erre a napra is megvolt a több, mint 20000 lépés és a lábaink már nagyon kész vannak (16 napja minden nap van ennyi).

Reggel nem tudtuk, milyen időre készüljünk, de nem nézett ki annyira vészesen, ezért esernyővel is felszerelkeztünk és fürdőruhával is, elindultunk Sentosa szigetére. Ettünk kis reggelit a sziget közelében levő plázában (nem is említettem, hogy mennyire sok van itt), én összeválogattam cuccokat egy őszi kínai leveshez (persze, hogy teletoltam rákkal), Marci állítólag répasütit evett, ránézésre egy hagymás halas rántotta volt 😀 Ezt lefojtottuk egy helyi édességhülyeséggel (fekete joghurt, vaníliás fehér fagyi, négyféle szárított gyümölcs, reggelizőpehely és kétféle zselé). Nagyon finom volt, de nem rendelhetik túl sokan, mert elsőre a lányka el is rontotta, lelkesedésében olyan sok fagyit tett a pohárba, hogy nem fért mellé semmi 🙂

Nem volt az a kifejezett strandidő és még nagyon szépen fogalmaztam, cserébe viszont mindenki leszállt a Universal bejáratánál, a strand gyakorlatilag üres volt. Nem hagyhattuk ki, hogy bemenjünk a vízbe, ami egészen meleg volt (csak kint fújt nagyon a szél). Persze naptej ilyen időben nem kell (de), ezért azóta is nyígunk, már 3 nappal később, amikor ezt gépelem, úgy leégtünk.

Mire beértünk a városba, beesteledett, mentünk a Gardens by the Bayhez, vettünk előre jegyet már 6 dollárért (helyszínen 8, de ott spórol az ember, ahol tud), felmentünk, innen néztük meg az esti showt, majd a Marinából elkaptuk az ottani műsort, csak most a másik oldalról, nem onnan, ahonnan előző nap. Benéztünk a plázába, de ha valahol csak nézelődni tud egy nem kőgazdag átlagember, az ez a bevásárlóközpont, csak flancos márkák voltak. Közben rákezdett megint az eső, ezért hazamentünk.

Utolsó napra nem hagytunk mást, csak a Changin egy kis kószálást. A csomagot most automatánál adtuk fel, ezért maradt több óránk. Amúgy is van még miért visszatérni Szingibe, de a reptéren is még el tudnánk lőni (vásárlás nélkül is) 3-4 órát. Kicsit bóklásztunk, lábat masszíroztattunk, a lepkeházban. Kimaradt a csúszda, a kaktuszkert, az orchideakert, a moziba be nem ültünk és nem úsztunk a medencében 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *