Reggel a központi vonatállomásnál kezdtünk, bedobtuk a csomagokat a kocsiba és mivel volt még negyed óra addig, amikortól kell fizetni a parkolásért, ezért elugrottunk megnézni az állomást, a mellette levő arénát és vettünk végre egy hűtőmágnest. Valencia nagyon kis kellemes városka, bár szinte mindent megnéztünk, de ha a közelben járunk, biztosan be fogunk ugrani látogatóba.
Beugrottunk ismét Castellónba, de nem azért, mert egy alkalomból nem tanulunk, hanem hogy vegyünk friss sonkát és gyümölcsöt az egyik nagyobb áruházban, aztán pedig kimentünk a tengerpartra, hogy tök hangulatosan a homokban költsük el az utolsó itteni reggelinket.
Innen nem volt túl izgi, egy kis megállóval felmentünk Barcelona déli csücskéhez, elfoglaltuk a hotelszobát és vágódtunk is be a vonatba, hogy bemenjünk a városba. Túl későn értünk be, sajnos lemaradtunk a lehetőségről, hogy mehessünk egy kört a városi felvonóval, meg nem mentünk be az akváriumba se, de legalább valami maradt a következő alkalomra (végülis csak az ötödik lesz nekem és még mindig nem néztem meg mindent). A Las Ramblason sétáltunk kicsit, majd bementünk kisebb utcákba, megnéztük a Barcelonai Katedrálist és a Spanyol teret.
Itt a közelben lőttünk egy éttermet, ahol tapas-szerű szendvicsek voltak, így ezt is kipróbálhattam végre (tényleg, én eddig mit ettem az országban az előző 3 alkalommal?). Nagyon fincsi volt és természtesen illett hozzá a sangria 😀 Nem volt jó ennyire offline mászkálni, nagyon megkönnyíti az ember életét, ha rá tud nézni, hogy a közelben hova érdemes betérni enni.
Ezután már csak a hotelbe vezetett az út (éppenhogy elértük a legutolsó épeszű időben menő vonatot, de csak azért, mert jó spanyol szokás szerint késett pár percet), hogy reggel beállhassunk a reptérre vezető dugóba és ezzel majdnem lekéssük a repülőnket. Végül ugye megoldottuk, de bakker 😀 Ez most nekem sok stressz volt. Hazafelé én megint jót aludtam és újra megállapíthattam, hogy a fapados gépekkel két gond van: nincs innivaló és sokat kell gyalogolni (már ha magyar fapados, mert az ázsiai gépek rendesen beállnak csőhöz és van, amelyik adnak inni is). A következő út szokás szerint készülőben van 🙂