Márton ennek a napnak a reggelére már tök nem volt jól. Mielőtt indultunk, én voltam tök beteg, én az út elején kijöttem belőle és szinte meleg váltással vitte magával ő a stafétát. Vettünk Star Warsos zsepit, az tuti sokat segített a helyzeten, meg antibiotikumot is kaptunk a legnagyobb meglepetésemre a gyógyszertárban vény nélkül.
Reggel a piacra vetődtünk, majd onnan a közeli főtérre mentünk, ahol végre ettünk egy churrost. Nehéz vadászat volt és hogy esne ki a szemük, amiért ennyire drága. A kávé 1,8 euro, egy adag churros 3 euro, a csokiszósz hozzá 3,5. Rablás fényes nappal, soha többet ennyiért.
Innen sétáltunk tovább, tettünk egy kört a Corte Inglésben, aztán sétáltunk tovább. Egész lementünk a Gran Via del Marqués del Túriáig, majd onnan a parkokon keresztül a Parque Gulliverig és azután a Palau de les Arts Reina Sofíáig. Innen a modern épületek között visz az út le az Oceanogràfic akváriumig.
Az Oceanogràfic egy kicsit csalódás volt, ha őszinte akarok lenni. A belépő 28 euro, ha csak ide akar bemenni az ember (vannak kombinált jegyek a környékbeli múzeumokba, de Marci annyira vacakul volt, hogy elég volt ebbe bemenni). Mindegy, itt is voltunk.
Innen kimentünk a kocsihoz, majd irány a közeli outlet üzletkomplexum, aminek semmi értelme sem volt, nem vettünk semmit, viszont utána kitaláltuk, hogy este úgyse kell fizetni a parkolásért, jól leparkolunk a belvárosban, reggel úgyis megyünk innen. Meg persze, az csak úgy megy. Legalább fél órát keringtünk a városban, mire hirtelen találtam egy helyet a központi vasútállomásnál. Előtte még ettünk a városban egy jó kis mexikói kaját, estére már csak sushit vettünk a Carrefour egyik áruházában. Tök jó, itt nem beszállítják, hanem ott helyben készítik frissen, bent van a pult. Na jó, nem japánok, de ne legyünk maximalisták.
