Nem írom, hogy verőfényes napsütésre ébredtünk, mert felesleges, alig láttunk bárányfelhőt is az egész út során szerencsére. Még nem is dicsekedtem vele, hogy olyan színe van a szobánknak, mint a cégem színe. Tök jó. El kellett volna hozni a párnahuzatot 😀
Beugrottunk Castellón városába és akkor tűnt fel, amivel eddig nem foglalkoztunk: május elsején még egy sima vasárnapnál is nehezebb bármit nyitva találni. Teljesen elfeledkezdtünk róla. Ja, Castellónban semmi sincs az ég világon, szóval egyből mentünk tovább Saguntba, ahol nagy nehezen leparkoltuk a kispirost és elkezdtünk feltúrázni a hegyre a helyi várhoz. Helyes kis középkori városka ez, bár pont futóverseny volt, ami kicsit megnehezítette még a sétát is.
Sagunttól már nem volt messze Valencia, ahol egyből megnéztük a korábbi Forma 1-es pályát, illetve kimentünk a strandra. Sajnos itt sem volt pancsizásra megfelelő idő és a parkolóban nem túl szimpi emberkék mászkáltak, szóval nem maradtunk sokat.
Leraktuk a kocsit egy városon kívüli parkolóban, mert Valenciát lehet, hogy shoppingolásra találták ki, de hogy nem parkolásra, az fix. Utcai helyeken napi 20-22 euro lett volna a kocsi, ami 2,5 napra kicsit talán húzós. A szállásra besétáltunk, útközben lőttünk egy kis édességet egy aranyos pékségben. A szállásnak a neve sem volt feltüntetve, ezért telefonálnunk kellett. Innen jött az érdekesség, először fel se vették a telefont. Utána felvették ugyan, de nem érkezett meg az ürge jó tíz percig. Felmentünk a lakásba, ami aranyos volt, bár kicsit hűvös, de nyáron ez tutira pozitív. A pasi gyorsan elhadarta, mi hol van, adott egy papírt az internet jelszavával, hogy gyenge néhol, de működik. Itt voltam nagyon hülye: bár olvastam a bookingon, hogy többeknek gondja volt vele, nem ragaszkodtam annak kipróbálásához, mielőtt elment a lakásból. Innentől kezdve megállapítottuk ugyan, hogy nem megy, de a pasi többet nem vette fel a telefont egy órán át, vissza se hívott. Amikor végre felvette, akkor viszont felvette, közölte, hogy majd valamikor kijön, hogy újraindítsa a routert. Egy fél óra múlva, esetleg egy óra múlva… Se a pasit, se az internetet nem láttuk soha többet, amíg a lakásban voltunk, úgyhogy ezért panaszt teszek a bookingnál. Ne áruljon olyan dolgot, ami nincs a birtokában. Dolgoznunk kellett volna az interneten ezalatt a két nap alatt is, amire a Starbucks nem alkalmas, illetve ha én azért választok egy lakást, mert ott van net, akkor legyen legalább az egyik sarokban, onnan már megoldom. A legszebb az volt, hogy a jelszót se fogadta el, ahol végre talált valami hangyányi kis jelfoszlányt. Ez azért is különösen sajnálatos, mert az apartman baromi jó helyen van, a lakás aranyos, bár a nappali felosztása nem túl szerencsés, mert a TV előtt van egy oszlop.
Este felkerekedtünk és tettünk egy kört a belvárosban, ettünk egy nagy, kétszemélyes paellát és ittunk horror drágán megint sangriát. Ez volt a legdrágább korsó, amit az egész út során betoltunk.
