Mivel közeledett a párom születésnapja, úgy döntöttük, szokásunkhoz híven most is egy utazással ünnepeljük meg. Az eredeti cél Olaszország volt, de osztottunk és szoroztunk és egy repülős út Spanyolországba bérelt autóval együtt is olcsóbb volt, mint saját autóval egy olasz kirándulás, ezért felkerekedtünk szombat hajnalban, hogy rajta legyünk a 6 órakor induló fapados járaton Barcelona felé.
Reggel 9 körül már az esős barcelonai reptéren kerestük az autókölcsönző kisbuszát, hogy elvigyen minket a közeli irodába. Itt jelzem, hogy volt egy meglehetősen kellemetlen közjáték itthon. Lefoglaltuk a kocsit, de úgy, hogy teli tankja legyen és telivel is adjuk vissza. Ez azért is fontos, mert ha részben teli plusz teli opciót választunk, akkor nemhogy a különbözeti benzint kell kifizetnünk, hanem van egy 25 euros tankolási költség is. A megkapott emailünkben pedig ez a második variáció volt, holott a teli-teli változatot foglaltuk le és fizettük ki. Nem viccelek, egy hét emailezés kellett ahhoz, hogy megkapjuk a rendes emailt, amiben már jól van minden adat. Talán ennek is köszönhető, hogy olyan kocsit kaptunk, amilyet: egy, a szalonból frissen kigurult Renault Cliot. Összesen volt benne induláskor 10km (és nem a napi, hanem az összkilométerre gondolok, benne is volt a kölcsönzős szerződésben). Piros és francia, de megkedveltük az út végére.
Egyből lecsorogtunk Tarragona városába és ez valakinek nagyon tetszhetett az időjárás-felelősök közül, mert mire kiszálltunk a kocsiból, kisütött a nap és ez megmaradt egészen addig, amíg vissza nem értünk Budapestre. Tarragona egyébként egy nagyon helyes kisváros, érdemes útba ejtenie annak, aki erre jár. A parkolás kicsit kommandós, a legegyszerűbb opció a fizetős mélygarázs a belváros közepén. Európai viszonylatban nem horror ár (persze érzékenyen érintheti a magas parkolási költségekhez nem szokott embereket).
Innen Salou strandjára mentünk, ahol már erős szél fogadott minket a strandon. Meglehetősen holtszezon van még, de a tengerpart a pálmafákkal mindig okot ad egy kellemes sétára. Utána beültünk enni is egy jót egy kis étteremkébe. Nem ez lett az út legjobbja, de azért nem volt rossz 🙂
Délutánra annyi maradt, hogy lecsorogtunk a szállásunkhoz Beniccásim strandjára és este sétáljunk egyet a városban és a parton. Szerintük van a városnak óvárosa, szerintünk azért ez egy percet sem ér meg, a strand jobb. Mivel nem jól informáltak minket, a part egy kis részén néztünk csak éttermeket, nagyon sok opció nem volt, pedig 5 perc kocsikázásra volt egy csomó étterem (ahogy ezt visszafelé konstatáltuk).
