Pénteken délelőtt ugye esett, hát délben magamra akasztottam az esőkabátot és a nagy esernyőt, hogy bemenjek Marcival találkozni a Trevi kútnál, de innentől természetesen egy csepp se esett. Láttam viszont az évszázad bizniszét, 10 000 Ft-ot váltanak 20 eurora (gyengébbek kedvéért, a váltószám 300 körül mászkál mostanában, 20 euro kb. 6000 Ft). Aztán ugye vannak az utcán sötétre barnult emberek, akik árulnak dolgokat, főleg bőrtáskákat. Ez még talán stimmelhet is, ámde címkék is vannak rajtuk, hogy állítólag milyen gyárból vannak. Jött szembe egy csaj és kénytelen voltam hangosan felröhögni, amikor meghallottam, mit mesél a barátnőjének (olasz létére ráadásul, pont képben kéne lennie, hogy miket árulnak). Szóval ő is megkötötte az év üzletét, csak ő azt hitte, hogy ő járt jól. Azt mondta, hogy az árus 30 euroért árulta a táskát, de milyen ügyes volt, mert lealkudta 15re. Először 10et ajánlott, de az árus csak 15ért volt hajlandó. Szegény csaj tényleg nem tudta, hogy ha Prada lenne, úgy egy nulla legalább kéne még mögé és még akkor is gyanús lenne.
Szóval találkoztunk délután Marcival a Trevinél, leugrott egy hétvégére Rómába, úgyse volt még itt. A Trevitől a Pantheonhoz sétáltunk, ahol ebédeltünk, aztán az ország legjobb fagyizójában nyaltunk egyet. Fel akartunk menni innen a Vatikánba (útközben akadt egy Piazza Navona), de mire felértünk, már zárva volt. Legalább sétáltunk egy jót. hegymenetben. Napsütésben. Hosszujjúban. Á hagyjuk… ittunk egy kávét 😀
Elmentünk a Colosseumhoz metróval, ahova ő be szeretett volna menni, úgyhogy megnéztük az oroszlánbarlangokat, majd mivel a jegy jó volt oda is, rögtön mentünk át a Forum Romanumra (ezt zárták le). Innen egy lépcső vezet a Capitolium dombjára (kvázi megfordítottuk ugye az utat, amit Szilvivel előző nap csináltunk), majd onnan leereszkedve mentünk Vittorio Emanuele II. emlékművéhez.
A Piazza Venezián csináltunk pár képet magunkról is, majd le akartunk menni a város déli részére, hogy vacsizzunk egyet egy kinézett étteremben, de irtó messze volt, így lógtunk egyet a 8as villamoson, ami egész közel tett le. És itt akkor most váltunk megint gasztroblogba. Gyerekek, ami finomakat mi ettünk a hétvége alatt, az szinte szemtelenség. A következő képeken kettőnknek van a menüje, előétel, tészta, főétel és édesség.
Ez volt a vége a pénteki napnak, kajakómában mentünk haza a metrón, ahol zenét is kaptunk, jött egy szokásos tangoharmonikás kéregető. Tök sokan adtak is neki, ha nem is vígan él meg belőle, de valami értelme van. Útközben átszálltunk a Piramide megállónál, ahol örömmel vettük észre, hogy a piramis is fel van állványozva. Végképp nem értem az egészet.
Szombaton reggel kimentünk reggelizni a camping melletti tengerpartra (kivittük magunkkal, ahogy illik, sütit vettünk, meg kenyeres rágcsát és csípős olivát). Ezután felmentünk a Baubeachre (ez egy kifejezetten kutyás strand) Fiumicino mellé, ahol Szilvit benyomtuk ingyen, mert hát 18 alatt van (ez volt a 3. alkalom, h megkérdezték és most rábólintottam) és a 2 kutyával strandoltunk meg fotóztunk egyet. Tekintettel arra, hogy nekem pár naponta kell valami, amin szenvedek, igyekeztem és beleléptem egy kagylóba. Ma hétfő van és még mindig bánt.
Délután lementünk vissza Ostiába és istenit ebédeltünk egy tengerparti halas étteremben. Innen az utunk visszavitt Rómába, a Vatikánnál kezdtünk, Szilvi még nem volt itt, de nem is jött be, mi még épphogy bejutottunk, ő első körben maradt a kutyákkal, majd mire bementem volna vele is egy körre, bezárt a bazilika.
Marcinak az a nem osztatlan sikerű ötlete támadt, hogy gyalogoljunk fel a közeli Piazza Garibaldira, merthogy onnan milyen jó lesz a kilátás. Annyira nem ájultam el a helytől, de utána lefelé olyan király kis környékre kerültünk, hogy kész. Egy kis utcákból álló labirintus, tele éttermekkel. Hely alig volt, nagy nehezen, nem kinti asztalnál lett a végén helyünk egy pizzériában (a fiatalúr pizzát akart enni, ha már Rómában van).
Levezetésképpen elmentünk a Colosseumhoz esti képeket csinálni, közben fagyiztunk is egyet, majd hulla állapotban értünk vissza a campingbe.
Vasárnap reggel már csak egy reggelire futotta a tengerparton egy kávézóban, aztán ki kellett vinni Marcit a reptérre 11re, mi meg a búcsú után mentünk Szilvivel lefelé tovább, elindultunk Nápoly felé. Este Pozzuoliban ért minket a fáradtság, ahol egy vulkán lábánál levő campingben szálltunk meg, valamint beugrottunk kicsit Nápolyba, hogy elképedjünk, mennyire rettenetes a közlekedés. Tényleg nem szívesen mondom, de nagyon, semmit se láttunk a városból, mert mire beértünk, felidegeltem magam a többi autóson, illetve elment az idő. A következő szép idő az volt, hogy visszaérjünk a sátorhoz.