Felkeltünk, mert azt utolsó értelmes napon is kell. Megint ki fogok hagyni csomó dolgot, előre látom. Már úgyis kihagytam, ez voltaképpen már nem is meglepő. Szóval reggel kimentünk a Kandához, mert shrineból soha nem elég. Szép ez is, csak ne egy dombtetőn lenne, amit minden irányból csak lépcsőn lehet megközelíteni. Innen lefelé menet találtunk valami másik nagy csicsás épületet, a felirat szerint ez volt a Yushima Seido. Rajtunk lehetett volna egy “turista” kiírás, mert őket meg mi képviseltük, de mivel nem lett volna ki elolvassa, így csendben örültünk, hogy nincs siserehad.
Kanda shrine:
Yushima seido:
Ezután egy laza ginzázás következett. Találtunk egy gyorsétteremláncot, aminek valami rejtélyes okból kifolyólag a Lotteria nevet adták. Lehet, hogy nyerni is lehet szendvicseket, mi jó turista módjára fizettünk értük, meg a darabkás mango shake-ért is. Nem tudom, melyik volt a finomabb (a szenya valami rákos burger volt, tényleg rákokkal benne). Megnéztük a de Beers épületet, ami arról híres, hogy hülye alakja van, rácsodálkoztunk a sznob (jó, lehet, valaki márkásnak hívja őket) boltok sokaságára, majd egy játékboltban kötöttünk ki, ahol autóversenyeztünk egy modellasztalon egyet.
Az Odaiba következett, ahova megint vissza kell menni. az óriáskerékre csodába illő módon most NEM ültünk fel, pedig még csak drága se volt, csak úgy nem (és még sohasem). Ellenben bementünk a Meg@web pavilonba, ami a Toyotának egy ingyenes autós marhasága. Van modern autó kiállítóterem, ahol be is lehet ülni, mint egy szalonban, kávézó, versenyes részleg, szimulátor, oldtimer kiállítás (nem csak Toyota) régies hangulatú környezetben, régi versenyautós részleg, Grease kávézó, olvasóterem régi könyvekkel meg újságokkal, filmek a falakon, biztonságos vezetés szimulátor, gokart, a telepen autókázás, buszozás és lehet, hogy valamit ki is hagytam. Más kérdés, hogy a dolgok egy részéhez japán nyelvtudás híján nem fér hozzá az ember. Rendben volt, korrekt szórakozás volt.
Megnéztük visszafelé indulva a hatalmas Gundam-szobrot (mondanám, hogy élethű, de a nyavalya tudja, mekkora volt az animében, sose láttam), ettünk egy takoyakit (totál kimaradt Osakában, ottani helyi étel pedig), megnéztük a Szabadság-szobor másolatát (hogy miért van egy amerikai, de eredetileg francia szobor a japán főváros közepén kicsinyítve replikázva, azt nem értem én se, talán azért, amiért a szobor lángja meg Párizsban van, de abban legalább van logika), a Fuji épületet és mentünk a Shinjukura (szokásos kanyar).
Az estét egy laza Skytree-zés koronázta meg, végre feljutottunk. Nem a legeslegfelső emeletre mentünk, totál semmi értelme nem lett volna, meg azt már bezárták, mire odaértünk. Magasan voltunk így is. Tokyo nagy. Ha nem tudtuk volna eddig, akkor most ez biztossá vált. Fentről még jobban látszik.
Mire étterem közelébe értünk, már mindegyik zárt. Vettünk kis kaját a boltban és azzal feküdtünk le késő este.
Csütörtök délelőtt ismét leckét kaphattunk abból, hogy mennyire nem jó, ha ilyen kaotikus a tömegközlekedés és sok cég csinálja. Annyira nem keveredtünk el, csak egy állomáson (20 perc alatt értünk a lejárattól a peronig, azért ez szép idő és nem tévedtünk el), ahol aztán meg mákunk volt, pont onnan ment egy vonat a Hanedára, amiről nem is tudtunk. A reptéren volt a következő nagy dolog: a repcsink. Hát én ültem már pár repülőn, de ez az Airbus 340-600 tényleg nem kicsi. A 40. sorban ültünk és mögöttünk még volt egy szektor vagy 15 sorral. a WC egy szinttel lejjebb volt (5 egymás mellett és így is sorba kellett állni a végefelé), ahogy ezt említettem. Egész jó ennivalót kaptunk és okosan rájöttek, hogy ha kitesznek a várórészbe innivalót meg csemegéket, akkor egy része a személyzetnek tud aludni – ilyet még másik társaságnál nem láttunk (nota bene: 55. repülésem volt ez életemben).
Időben értünk a müncheni reptérre, de már mosott fos állapotban. Tartottam kicsit a repülőtől, sose mentem még Bombardierrel és baromi pici gép. Kellemes csalódás volt, selymesen, finoman szállt fel és repült, útközben sem rázott, a leszállás kicsit fapados volt, de már nem érdekelt.
Most itt ülök Pesten, jetlag van, köszöni szépen. Lassan a 40. órába lépünk és volt komoly 4 óra alvásom, az is 3 részletben, mert többször felébredtem, majd hajnal 4kor ki is másztam az ágyból. Szép hétnek nézünk elébe.
Videókat töltöttem fel, itt találjátok őket ömlesztve, tessék válogatni, kinek mi az ingere. A városok képei kimennek majd FB albumokba, a blog határozatlan időre pihenőzik. Nyáron Olaszországban találkozunk 🙂