Júni 3-án délelőtt elindultunk, néztünk némi strandot és ez volt a terv a nap többi részére is, csorgás felfelé és tengerhőmérséklet-mérés. Ehhez képest az lett, hogy bementünk az Oltremare parkba. Itt van minden, dinoszauruszos részleg, madár showk, delfinshow, de ami a legjobb: bemehetnek a kutyák. Ugyan meg kell kötni őket egy show alatt (ragadozó madár-reptetés) és két helyre nem mehetnek be (delfin show meg egy háziállatos), de amúgy bárhova meg minden. Nagyon tetszik ez a hozzáállás.
Szadista meleg volt bent, kifejezetten élmény volt beülni az árnyékos nézőtérre néha. A papagájos előadást még nem láttam, impresszív volt, ahogy repkedtek felettünk a moziban, csak fordítani volt nehéz a szöveget, mert irtó gyorsan beszélt a srác. Aztán jött a háziállat-show, ez elég langy volt, konkrétan szerintem egyszer nevettem fel, az is azért volt, mert egy ilyen görög színház jellegű helyen volt (félkörben az ülések a lépcsőn és fent a bejárat, lent az előadók) és a lányokat kint hagytuk, de Rumli nem bírta és mivel nem volt kikötve, odaállt a lépcső szélére és onnan nézte az előadást.
A ragadozók reptetése jött ezután, de csalódás volt, csak madarakat reptettek 🙂 abból viszont mindenfélét. Sólyom, sas, ölyv és baglyok. Nagyon szépen repülnek a baglyok, a közönségkedvenc szerintem a hóbagoly volt. Ezen Rumli meg akart őrülni, az ülésem alól nézte őket, hogy madááááááár, de akkor se engedtem el, nem is örült. Mondjuk akkor sose szállnak le többet 😀
A delfin-show rosszabb volt, mint évekkel ezelőtt, ez most ilyen bemutató volt az életükről meg hogy hogy reagálnak a kiképzőik jelzéseire. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, csak Szilvinek ez volt az első alkalma, valami izmosabb előadás jobb lett volna. Itt már kikötöttük a kutyákat, mielőtt ők kötnek ki (főleg Rumli) a medencében.
Olyan jegy járt most, hogy egyszer belépsz és nem kell felhagynod minden reménnyel: csinálnak egy fényképet és még egyszer ingyen bejöhetsz. tök jó, már csak az útiköltségünket kéne fizetniük, amíg eljutunk oda, akárhonnan is.
Utána felmásztunk egész magasra és ott lőttünk magunknak egy szimpi sátorhelyet. Itt lehetett volna fürdeni, csak nem kutyával, az tilos. Egyébként nem értem az egészet. Úgy közlekednek néha, mint a vadbarmok, az le van szarva. És igen, amikor egy busz előz valamit és őt előzi egy másik busz, AZ vadbarom. Amikor állok az egyenes + jobbra menő sávban és pirosnál jön balról mögülünk egy kocsi és befordul jobbra az orrom előtt, AZ vadbarom. Amikor egy nő scooterezik előttünk magassarkúban és felhúzza menet közben a lábát és a lábkörmeit kezdi piszkálni, AZ vadbarom és sorolhatnám. Olaszban kifejezetten megéri egy foglalkozást csinálni: autószerelést. Tök mindegy, hogy éppen belsős dolgokat vagy karosszéria-lakatos az illető.
4-én mozgalmas napunk volt. reggel elmentünk a Comacchiohoz, ahol volt egy hármas híd, ennyi a város látnivalója. innen mentünk tovább Ferrarába. ez a város se változott, nagyon szép és nagyon meleg. ittunk egy fincsi ginzenges kávét (mert a változatosság gyönyörködtet) és valami eszméletlen finom szendvicset és innen Mirába mentünk. muszáj volt, egyrészt útba esett Venezia felé, másrészt meg ha Silviben voltunk, akkor ez a legkevesebb.
Veneziában nem volt a kinézett parkolónkban hely (nem is értem, hogy gondoltam, hogy a város legolcsóbb parkolójában lesz még hely, ahol összesen csak száz autó fér el), de így is olcsóbban parkoltunk, mint a főparkolóban, ahol 26 euro a napidíj és kevesebb időtartamot nem is mérnek (aki nem tudja, tessék szorozni 303mal). Számolgattunk meg minden, de 18ra jött volna ki, hogy kint parkoljunk Mestrében meg onnan a vonat oda-vissza nekünk meg a lányoknak, így meg bementünk és ott 21ért parkoltunk. A másik parki olcsóbb volt, az 6 lett volna minden 2 órában és csak 4et maradtunk volna úgyis. Majd legközelebb.
Csak vicceltem: én a büdös életben nem szeretnék többet Veneziába menni. Nem csak azért, mert unásig voltam már, az se érdekelne, ha nem lenne nálam fényképező, ami nálam nagy dolog, de az a rengeteg turista meg a magas árak, egyszerűen pofátlan. Annyian simogatták Rumlit menet közben, hogy eszméletlen és volt, akinek megfogtam az alkarját már, hogy NE és bakker akkor is nyúlt oda tovább. Hát én komolyan nem értem az embereket. A gyerekcsapatokat már rég kerültük, mert egyszerre tíz gyerek kezd el az örömtől visítani, hogy kutyaaaaaaa (hol nőttetek fel, egy betonbunkerben, hogy ennyire örültök, hogy kutyát láttok?) és tíz másik a félelemtől, hogy kuuuuuuuutya. Isteni, ahogy fejhangon nyomják. A kedves szülőknek meg ezúton gratulálok, hogy nulla önuralma van a kedves porontyoknak és kérdés nélkül rámásznak vadidegen kutyákra. Ha meg odakap valamelyik, ahogy az a ló a vállamra, akkor a kutyámat kivégzik, én meg mehetek börtönbe. Igazán szuper, felelős emberek vagytok, hogy rájuk hagyjátok és ilyen alap dolgot nem tanítotok meg nekik. Kezdem kedvelni azt, aki fél a kutyáktól: legalább nem jön oda.
Mestrében be akartunk nézni az Auchanba, hogy vegyünk peperoncinos (gyk.: pici erős paprika, mint a chili) tonhalat, de találtunk egy nem gyenge kifőzdét. Egy szar bevásárlóközpontos all_you_can_eat helyen volt 5 féle rák legalább meg mellé egyéb dolgok, gyümölcsök (lichi, eper, banán, ananász meg valami) meg running sushi, de olyan szép, hogy ihaj. Rég nem ettem ilyen finom sushit és mindezért feleannyit se kértek el, mint ugyanezért Pesten. Jó, hogy közelebb van friss hal, de akkor is. Pesten kissé túlárazzák.
Ronda lett az idő este, miután elhoztuk magunkkal a fél Auchant, de maradtunk. Ez lett a legolcsóbb camping, amiért fizettünk, 17€ volt a vége caklipakli. Reggel még strandolni akartunk, de az időjárás nem akarta. Sétáltunk egyet Jesoloban, majd elindultunk vissza Villachba, ahol most ülök és ezt pötyögöm. Egy időre most eltávolodunk az olaszoktól, később jövünk.