Feladtuk a csomagjainkat Hiroshimából Okayamába, mi pedig elindultunk a kis hátizsákainkkal a mini kirándulásunkra. Az első pont a nyuszisziget volt (macskás is van a közelben, de Marci allergiás a szőrükre), Ōkunoshima (opcionálisan Ōkunojima néven is megtaláljátok).

Shinkansennel elrobogtunk Miharáig, onnan kisvonattal Tadanoumi állomásra, onnan meg egy komppal a szigetre, ahol pedig egy kisbusz vitt be a központi épülethez. Rengeteg nyuszi van tényleg, de az épületek úgy néznek ki, mintha felhúzták volna a szocializmusban, aztán azóta rá se néztek volna. Megjegyzem, jó pár ilyen környék van az országban, találkoztunk ilyen elhanyagolt épületekkel, pl. Okinawán vagy Hakonénél. Lehetett venni a kompnál kint nyuszicsemegét, de sokan hoztak répát, salátát nekik. Nagyon barátságos dögök, ahogy meglátják az embert, futnak egyből oda 🙂

Innen késő délután Onomichibe mentünk, ami picit csalódás volt. Sokkal kisebb az élet a környéken, mint reméltük, pedig innen indulnak sokan a Shimanami Kaidō útra biciklivel, amire mi is készültünk. Este sétáltunk egyet és ettünk egy sushis helyen, ahol megállt a falat a számban. A pultnál ittunk, illetve volt ott egy akvárium is, ahol várakoztak a vacsinak való halak, rákok, kagylók. Az egyik séf egyszercsak elkezdett készülni az esti bagázsra, akik 6-ra foglaltak asztalt (hallottuk). Kikapott egy polipot, elvágta valahol, aztán kibelezte, kicsit még megvagdosta és bevágta a vízbe. Nem volt szép látvány, ahogy kifordultak a belső szervei, pedig azért nem vagyok egy növényevő típus. Utána kivett 5-6 halat és megtartott belőlük kettőt, azokat egy mini jégcsákánnyal agyoncsapta, utána kitépte a gerincüket, kicsit belisztezte és készülhetett is a tempurázott halacska. A kaja amúgy zseniálisan finom volt. Este még leültünk csacsogni a házigazdánkkal, aki főzött valami nagyon finom disznóhúst, halat, levest. A szobánk egyébként a második szinten volt, egy db hálószoba az egész (AirBnB), az ágyat természetesen mi dobtuk össze, futonágy.