A városnéző vonaton nincs megállás. Amint elfoglaltuk a szállásokat, egyből kimentünk Nakanoba és megnéztük a Shinjukunál lévő fényfestést, ami jelenleg a világon a legnagyobb ilyen program. Nekem itt egyébként 4 éjszakára kapszulahotelem volt, de ide többet nem szeretnék visszajönni, pedig alapvetően nincs bajom velük, sőt.

Szinte egész úton eddig szép időnk volt, de az őszi fák várattak magukra a színes ruhájukkal és ekkor következett a borús Nikko, ahol szerintem most láttam az összes út közül a legszebb fákat, tökéletes időpontban jöttünk akkor is, ha nem sütött a nap. Megtaláltam a legszebb goshuint is, amit valaha sárkányos témában láttam, minden fantasztikus volt, kivéve az időjárást. Nem tudtam betelni a színekkel.

Visszafelé Utsunomiya volt a terv (JR vonatokkal utazva amúgy se lehet kikerülni, itt át kell szállni), sétáltunk egyet a gyoza utcán és megnéztük a közeli nagy szentélyt, mielőtt buszra ugrottunk volna. Enni sjanos nem tudtunk, annyira hosszú sorok voltak.

A buszról leszállva egyetlen esélyünk volt: bízni kellett a tervben. Mukk sötét utca volt, még helyiek sem szálltak le velünk és innan volt még egy negyed óra séta a kivilágított bambuszerdő. Maximálisan megérte, azt kell mondanom, ezentúl figyelni fogom, mikor van ilyen. Mondjuk idő van rá szépen, mert a busz egyébként óránként jár, szóval nem lehet túl kapkodósan visszajutni a vonatállomásra.