Ébredés után össze kellett még csomagolnunk a cuccainkat, mert csak a délelőttünk volt szabad, délutánra repülés volt betervezve, majd amikor elkészültünk, kicsekkoltunk a szobából és letettük a bőröndöket a portán, mi meg indultunk a városba. Megnéztük, hogy lehet kijutni a reptérre (csak busz van, fejenként 900 yen, illetve ha két jegyet vesz az ember, az vagy oda-vissza megfelelő, vagy két ember használhatja egy útra, az 8oo yen, az út 35 perces), közel volt szerencsére a hotelhez az indulás, így volt időnk szépen.
Elsétáltunk a Dejima szigetre, ahol régen a hollandoknak kellett lakniuk. Ugye előtte megérkeztek a hollandok és a portugálok, hozva magukkal a kereszténységet. Egy idő után a japánoknak elege lett belőlük és közölte, hogy kereskedni maradhatnak a környéken a hollandok, de csak úgy, ha ezen a kis szigeten élnek és ennyi, azt nem hagyhatják el. Volt egy kis kikötő benne és oda érkezett az, aki valamit venni akart tőlük, illetve az új áru Európából és oda vissza is innen indult. Hangulatos városrész egyébként, azt hittem, sokkal rosszabb. Az elején ember is alig volt bent, aztán megérkeztek az iskolás csoportok 😀 Akikkel a pár nap folyamán elég sokat találkoztunk, ráadásul itt valamiért nagyon sűrűn ránk is köszönnek a gyerekek, Marci elkezdett játszani, hogy előbb ő köszön 🙂 Csak annyit mondanak egyébként, hogy hello és hogy I’m fine (nem kérdezte mondjuk senki) és mennek tovább nevetve.
A maradék időnket egy Can★do boltban töltöttük, ami ilyen 1oo yenes bolt, vettünk még Marci kedvenc csokijából meg pár apróságot, mert nagyobb ilyen bolt Tōkyōban és Ōsakában nem nagyon van. Délben indultunk a buszunkhoz, kimentünk vele a reptérre és elrepültünk Ōsakába. Nem volt egyébként ennyire sima ügy, mert bár vettünk feladós csomagot, mindig elzavartak minket a pulttól azért, mert nem volt 21kg alatt (tehát 2o egész valamennyi) a súlya. Annyi értelme se volt az egésznek, amennyit vitáztunk rajta ott, hogy nem igaz, hogy 2o dekán rugózik a csaj, mert a végén megoldottuk, kivettünk belőle ennyit, majd nem ott kellett feladni a csomagot, ott csak a cetlit rakták rá, hanem egy egész más pultnál, ahol nem is mérték le többet, így eljöttünk a cetlivel onnan és visszaraktuk, amit kivettünk belőle. A szabály az szabály, attól eltérni soha nem szabad, akkor se, ha sok másik embert (mögöttünk a sor) tartunk fel az egész procedúrával.
Ōsakában simán megtaláltuk a szállást, majd este még sétáltunk egyet, bementünk a Namba Parks plázába, ami közel van hozzánk, mert úgyis benne volt a programban, csak nem erre a napra, de jól tettük nagyon, hogy most intéztük, mert esti kivilágítás van, teljes karácsonyi lázban ég ez a város is, ez pedig napközben nem lett volna ilyen szép.
