Teljesen logikus, hogy ha akad pár nap szünetünk, egyből utazással töltsük. Egy régi barátunk Göteborgban lakik, így azt találtuk ki, hogy ahelyett, hogy itthon látogatna most meg minket, találkozzunk “félúton”, Amsterdamban. Hozzátartozik a történethez, hogy úgy volt, hogy vagy 6 napunk lesz erre a kirándulásra, végül 4 lett belőle, mert előtte levő hétvégén kaptunk egy extra munkát, ami miatt péntek reggel már munkában voltunk.

Hétfő reggel nem sikerült rögtön elindulni, mert a kocsin kellett még egy kicsit bütykölni, így egészen délig húzódott az indulás, teljesen lehetetlenné téve azt, hogy megálljunk útközben mondjuk Frankfurtban. Valami boltban vettünk enni, még tankoltunk egyet osztrák oldalon és téptünk fel Venloba, itt él ugyanis egy kedves exem, akinél csövezhettünk éjjel.

Reggel sétáltunk egy kicsit, be akartunk menni egy boltba, de nem engedték, hogy a bejáratnál kikössük Rumlit, így egy lazacos és egy rákos szenyát vettünk az egyik kifőzde bódéjában és indultunk tovább.

Az első állomásunk a környéken egy vicces nevű falu volt, ahova igazából csak a névtáblája miatt mentünk be:

A vonatállomáson rusztikusan már be is nőtte a borostyán a táblát 🙂

Innen Apeldoorn felé vettük az irányt, mert azt olvastam, hogy van ott egy szép kastély, amit még nem láttunk (bár mindketten már 5-6 alkalommal voltunk Hollandiában). Sajnos Rumli nem jöhetett be, de mivel előző nap nem sokat aludt, így nem volt kifogása az ellen, hogy megvárjon a kocsiban. Amint megláttuk a kastélyt, ledobtuk a kocsit az első ingyenes helyre, de a belépőhöz ki kellett gyalogolnunk a fenébe, ahol egyébként a kastély saját parkolója van, okosak voltunk 😀 A hely egyébként abszolút pluszos, ha valakinek útba esik vagy csak kis kitérő, megnézős. Az zavart kicsit, hogy egyrészt a belépőt nagyon soknak tartom (13,5 euro fejenként), de ráadásul ebbe nem fér bele egy ingyenes leírás a helyről, azt még további 1 euroért próbálták ajánlgatni (az internet korában, amikor felcsapom a guglit és azonnal megtudok minden érdekességet). Mindegy, tényleg nagyon érdemes megnézni. Érdekes tudni, hogy az istállót és benne a kiállításokat ingyen is meg lehet nézni, a park felől érkezve teljesen nyitott az egész, csak a kastélynál kérik a jegyet, ami a kertbe is érvényes (ahol egyébként logikussá válik a magas beléptidíj, nagyon szépen rendben van tartva és ez nyilván nekik is sok pénzükbe kerül. Oh, a hely nevét majdnem teljesen kihagytam, ez a Paleis het Loo.

Mivel Atti második gépe már felszállt (nevetséges, hogy olcsón csak átszállással tudott jönni a közeli Göteborgból, a közvetlen járatok százezer forint felett voltak mind), igy innen már Amsterdamba indultunk, ahol egyből a hotelbe mentünk. Leparkoltunk, mert az első negyed óra ingyenes, utána itt is kőkeményen fizetős (nem viccelek, naponta 21 euro azért eléggé durva a hotel parkolójában, ahol amúgy megszállsz nem kevés pénzért), kiszedtük a csomagokat, leszedtük az én biciklimet és Marci elment a kocsival kiparkolni egy külsőbb kerületbe ingyen leparkolni és bejött ő a saját biciklijén. A Volkshotelben szálltunk meg és bátran ajánlom bárkinek. Eredetileg hostel, csak 9 rendes szobájuk van, de azok mind egyénileg berendezve, mi a masszív szobát kaptuk, ami kicsit indusztriál, de alapvetően csinike. 

Délután bementünk a cangákkal a városba Rumlival együtt. Attival simán találkoztunk a Centraal állomáson és ledobtuk a canikat, hogy mindannyian gyalog legyünk, mászkáltunk a városban. Atti is volt már itt párszor, ezért már nem kellett a szokásos látnivalókat megnézni, de azért a kedvenc helyeinkre benéztünk, nomeg egy kávézóba is. A képek innentől kezdve végig mobillal készültek.

Délután már fáradt volt Atti, nála volt két táskája és igazán letette volna őket, ezért kisétáltunk a hotelbe. Innen is üzenném Marcinak, atom messze volt gyalog, köszcsi. Útközben ettünk egy japános leveses helyen, de valahogy az emlékeinkben jobb volt az íze az ételeknek, pedig sütin is túl voltunk. Wagamama, többet minket nem látsz. Amúgy az éttermekben a kutya komoly probléma, egy ajtóban kicsit össze is kaptam egy pincérrel, szerinte Rumli túl nagy, ezért nem jöhet be. Úgy értem, térdig ér. Valóban, hatalmas véreb.

Bementünk este újra a városba metróval, ekkor már kutya nélkül, mert este fázott volna és véletlenül otthon felejtettük a kabátját. Mindegyiket. Találkoztunk Fannyval (vele minden holland út során szoktunk ugye), újabb kilométereket gyalogoltunk, a fiúk bagóztak, söröztek, elvoltunk, körbenéztünk kicsit a piros lámpás negyedben. Este visszamentünk a Centraalra a biciklikért, amiket még délután otthagytunk, a fiúk kitekertek, én pedig kimentem metróval.

A reggeli a hotelben nincs ingyenesen a szobához (legalábbis a miénkhez nem volt és 12 euro, de körülnéztem és a városban mindenhol ennyibe kerül, viszont cserébe nagyon finom és legalább megnéztük a tetőről a szép kilátást is.

Majd béreltünk neki is egy cangát a portán (első nap 12 euro, a másodiktól 9 naponta, 24 órára szól) és hármasban, de kutyamentesen indultunk be a városba. Tekergésztünk, találtunk például egy gumikacsa-boltot, ahol azzal ellentétben, hogy általában Hollandiában gond, ha valaki Visa vagy MasterCard kártyával akar fizetni és szeretik inkább csak a helyi Maestrot elfogadni, kizárólag kártyával lehet fizetni, készpénzt nem is tartanak. Jelzem, a kacsák nagzon drágák, a legolcsóbb is 5 euro, ami egy mikrokacsa, én ebből vettem egyszarvúsat (milyet is).

Végre ettünk egy kis sushit, szereztünk párféle Oreo kekszet, amiket még nem láttunk, de vagy tízféle Fantát is találtunk az egyik boltban és volt nekik a Japánból számunkra ismert Aquarius Water is (mondjuk én nem szeretem).

Délután kimentünk egy órára pihenni egyet a hotelbe, majd visszamentünk a kutyával együtt. Este újra sétáltunk kicsit a városban Fannyval, volt Rumli is a piroslámpás negyedben (hogy mindig itt kötünk ki…)

Mikor a séta végére értünk, kapott Atti egy emailt, hogy vihar várható másnapra a környéken, ezért törölték a járatát. A hotelbe tekertünk, ahol kiderült, hogy átrakták egy későbbi járatra. Este mi még kimentünk a tetőre fürdőzni egyet, de ő oda nem jöhetett, mert nem szabad megfáznia (mindegy, ez nem ide tartozik, hogy miért). Mi ezzel zártuk kitűnően az utolsó amsterdami esténket.

Reggelre megérkezett a Xavier, Atti elindult azért a reptérre, mi pedig hazafelé Németországon át. Sokszor dugóba kerültünk és ilyenkor lementünk a városokba, hogy ott kerüljünk, hát igen szép pusztítás volt, nem csoda, hogy sok repülő az egész környéken nem indult, a vasúti közlekedés is leállt. Este értünk csak haza, átpakoltuk a kocsiba a munkához kellő dolgokat és tiszta ruhákat a bőröndbe, másnaptól pedig dolgoztunk, az már nem túl izgi 🙂 A következő út egy kétnapos kirándulás lesz Bad Gasteinba, aztán indulás Münchenbe és onnan egy hónapon át tart majd a móka 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *