A reggelt nem pontosan Kamakurában kezdtük, hanem Ōfuna városában, ahova kis kerülővel jutottunk el, mert rossz vonatra szálltunk (enodenre szálltunk sima vonat helyett), viszont emiatt utána végre kipróbáltuk az olyan monorailt, ami lóg a levegőben és úgy közlekedik (eddig csak olyannal mentünk, aminek alul volt egy sínje és fent a levegőben ment azon, vezető nélkül).
Ehhez kapcsolódik viszont egy reggeli incidens. Egy megállóra voltunk a végállomástól, hát kitaláltuk, hogy a világon mindenhol működik az, hogy az ember felszáll szépen, elmegy a végállomásra és ott marad a vonaton, levadássza a jó helyet (esetünkben egész elöl az ablaknál, mert az ritka látvány) és marad abban az irányban a vonaton, amerre ténylegesen menne. Egyetlen sínpár volt csak, így amúgy is csak álltunk volna a megállóban, amíg fordul egyet. A “mindenhol működik” szabályt módosítottuk: kivéve Japánban. Beérve a végállomásra a kalauz nem engedett a szabályaiból, mindenkinek le kell szállnia ÉS ráadásul körbe kell mennünk, mert az egyik oldalon van a beszállás, a másik oldalon a kiszállás. Punktum, ez a SZABÁLY, nincs kivétel. Nem érdekli, merre megyünk, nem érdekli, hogy mivel azonnal elindította volna a vonatot és a legelső kocsiban voltunk ugye előtte, ezért mire körbeértük, majdnem le is késtük (persze miután veszekedtünk egyet, majd biztos megvár ugye). Aki álmodozik arról, hogy Japánban éljen valaha, az számoljon az ilyen szintű ostoba szabályokkal is, amiben nincs kivétel. Soha. Egy közeli állomáson átszálltunk tehát a monorailre. Ez jó móka, csak tériszonyosoknak nem ideális, illetve ahogy megy, be is mozdul, ami elsőre ijesztő lehet.
Az ōfunai Kannon-szobor kellemes kikapcsolódás, a belsejében van egy pici múzeumka is. Az egész helyre a belépő 300 yen.
Innen vonattal lementünk egy megállót, ahonnan rövid séta csak az Engakuji, ami egy hatalmas templomegyüttes. Itt megettük a kis sushinkat a kertben, amit még az ōfunai állomáson lőttünk és végre láttunk pár cserifát kezdésnek. A beugró 300 yen.
Átmentünk egy másik szentélybe, a Kenchōjiba. Ez se csúnya hely éppen, a belépő ide is 300 yen (soha eddig szentélyben nem kellett belépőt fizetni, ma meg 4 helyen is).
Délután olyan történt, ami még soha: összekevertünk két templomot. Valamennyire érthető, mert nem volt benne a tervben, hirtelen ötlettől vezérelve akartunk megnézni egyet, aminek már a nevét se tudom, de helyette beugrottunk 100 yenért a Hokaijiba és fel voltam háborodva, hogy nincs bambuszerdő: aminek a másik templomnál kellett volna lennie 😀
Kamakura főutcáját nem láttuk még soha, mert amikor erre jártunk, le volt zárva az egész, de most az egész cseribe és cserinézőjapánba borult.
Bementünk egy kávézóba, de maradjunk annyiban, hogy bár a süti isteni finom volt, de bár inkább teázó lett volna. A kávéjuk borzalmas volt, ráadásul túlárazott. Türelmetlenek voltunk, megjártuk kicsit.
Visszamentünk Fujisawába enoden vonattal, vettünk nekem egy könyvet és ettünk a Subwayben, azután találkoztunk Kunioval és a feleségével és mentünk karaokézni egy jófélét a közelben. Innen nincs kép, hangot meg elvből nem veszek fel, nem akarok én senkit se bántani 😀