Hajnal 5kor felébredtünk és elkóvályogtunk a vasútállomásig, ami 5 perc séta sem volt. Indult ugyan innen vonat, de átszállással. Mivel nem volt az utazós kártyánkon pénz, ezért vállaltuk az átszállást. Mármint vállaltuk VOLNA, ha lehetne MasterCarddal fizetni, de nem lehet. Úgy értem, hogy eddig mindenhol ment, stimmelt, használtuk. Az egyetlen hely, ahol nem lehet fizetni vele, az a Korail. Ezt érdemes tudnia annak, aki ide utazik.
Dragon Hill Spa:
Mivel reggel 6 óra volt, nem tudtuk megvárni a pénzváltót, ami csak 4 órával később nyitott (euro van nálunk tartalékban), ezért kénytelen voltunk levenni a számláról pénzt (ez természetesen jelentős extra költséggel jár a világnak ennek a felén). Miután lett készpénzünk, megvettük a vonatjegyet és elindultunk Busanba. A vonat semmi izgalmas nem volt, az átszállás is praktikus volt, ugyanarról a vágányról indult a sihu, csak le kellett szállni és újra fel (persze mi extrában lifteztünk kettőt, mert ezt senki se mondta el).
Busanba megérkezvén a metróról rossz állomáson leszállva tűnt fel, hogy rossz hotelt mentettünk le a térképen, mert annyit maszatoltam a foglalásokkal, hogy a végére ezt összekevertem. Ugye volt hasonló már Nagoyában pár éve 😀 szóval ott álltunk, hogy se térkép, se semmi és aztán valami csoda folytán lett internet a telefonomon. Azóta se tudom, hogy hogyan, mert nem vagyunk itt regisztrálva sehova, de akkor ott nagyon praktikus volt. Egy megállóra voltunk a jó hoteltől, szóval csak a két metrójegyet buktuk. Apropó metró, itt úgy megy, hogy van egy 1200 wonos alapdíj, ez fél órára érvényes és azután felszámol újabb 2-300 wont.
Elmentünk a Jagalchi halpiacra, ami a helyi Tsukiji, csak sokkal jobb 🙂 Tényleg. Elvileg ha lent megveszi az ember a halacskát és fent megsütik neki, de olyan horror árak voltak ott, hogy az nem igaz.
Találkoztunk pár matrózzal, meg előtte láttunk hármat a metrón. Mindkét bandát megkértem fotózásra, a nagyobbik csoport közös képet is kért cserébe velünk 🙂
Úgy volt, hogy kimegyünk az itteni lóversenypályára is, de a végén nem bírtuk. Kószáltunk kicsit a közelben levő hatalmas Lotte áruházban (főleg a 14. emeleten levő ingyenes kilátóban), ettünk polipot (már nem élt), majd visszamentünk a hotelbe és ledőltünk pihizni.
Mivel nem ment a bidé, a pezsgőfürdő, valamint a zuhany (minden más jó volt, volt pl. óvszer 😀 ), ezért próbáltunk új szobát kérni, de ott se működött. Azt ígérték, másnapra lesz új szoba. Érdekes, hogy úgy fordítanak itt, hogy telefonon felhívnak egy tolmácsszolgálatot és úgy beszélünk keresztbe egymással. Mi elmondjuk a telefonba angolul, hogy mit szeretnénk. Átadjuk a kagylót a portásnak, neki elmondják koreaiul, ő elmondja a tolmácsnak, hogy mi a reakció erre, majd visszaadja a kagylót nekünk és angolul elmondja nekünk a tolmács. Az előző hotelben is így csinálták, mi meg azt hittük, hogy angolul beszélő kollégát hívnak fel, most esett le, hogy ez történik.
Este újra elindultunk, de csak egy megállónyit sétáltunk, aztán beültünk egy kávéra, majd téptünk vissza a hotelbe aludni, Marci lázas lett meg minden volt, megjött a szokásos ázsiai betegség.