Délelőtt egyből a Seoul Race Course-ra indultunk ki (szöuli galopp-pálya). Gondoltuk, körbenézünk csak és utána folytatjuk a bakancslistát. Hát alaposan körbenéztünk.
Itthonról küldtünk egy emailt, hogy megyünk sajtósként. Természetesen nem tudtak róla a portán, de beengedtek azért. Bementünk, a belsős infopultnál kaptunk egy angolul is beszélő embert, aki Briannek hivatta magát, vele beszélgetni már tudtunk, de teljesen tanácstalan volt. Azért kaptunk két bónt, ami a külföldiek páholyába szólt, hogy tudjunk fogadni is. Megnéztünk egy futamot, aztán ezt meg is tettük és jól nem nyertünk semmit 😀 Kipróbálhattam egy 4d-s lovacskázást műlovon, tengerparton toltam. Tök jó, körbe lehetett nézni jobbra-balra, a lovat magam alatt, meg ilyesmi.
Aztán fotóztunk egy futamot, na ott Marcit megszólította egy nő, ezekszerint csak elért az infó valaki fontosabbhoz, ő a média részlegből volt már, megbeszéltük, hogy a következő futam előtt találkozunk vele újra. Ekkor már ott volt egy PR-os is, illetve csatlakozott hozzánk egy angol pasi, aki ugyan bemondó a telepen, de ma nem volt dolga, hát velünk tartott.
Egy további futam után elvittek minket kávézni, aztán megmutatták az istállót is. Érdekes volt, volt pár dolog, ami más volt, mint otthon. Csak a normál lovak istállóját nézhettük meg, a versenylovakét nem, de ez is szupi volt, itt vannak a különlegesebb lovaik és találkoztunk Dél-Korea legsikeresebb díjlovasával is.
Annyira elúsztunk az idővel, hogy mire visszamentünk a városba, már csak az fért bele, hogy bő 1,5 órás többszöri sorba állás után felmenjünk az N Seoul Towerbe, majd utána egy óra alatt le is jussunk. Félelmetes tömeg volt. A sor végefelé ki van írva, hogy 20 perc várakozás innen. Na ez igaz volt – a felvonó jegypénztáráig. Ja, előtte már ahhoz, hogy ide feljussunk, kiálltunk egy negyed órás sort a lifthez is. Mikor a felvonóhoz megvettük a jegyet, következett egy egy órás sorba állás ahhoz, hogy a felvonóba beszállhassunk. Fent már csak egy 10 percet kellett gyalogolni a toronyhoz magához, majd újabb sor következett, hogy a torony tetejébe is feljussunk. Aki azzal számol, hogy megnézné a toronyból a várost, az számoljon vele, hogy rendkívül lassú, macerás menet lesz, alsó hangon 3 órás program (ebből 1,5 óra feljutni) és akkor még nem tuti, hogy mindent meg tudott nézni (pláne, ha vásárolgatni is akar).
A torony végeztével ettünk valamit, majd késő este beestünk a szálláshelyünkre: a Dragon Hill Spaba. Ez egy 7 szintes komplexum, kinti fűtött medencével, sószobával, különféle szaunákkal, masszázsszékekkel. Van alvószoba is, de mi a moziteremben aludtunk inkább, mert az alvószobák nem koedukáltak.