Régóta tervezzük, hogy átugrunk Makaóba, én konkrétan úgy 7 éve 😀 Csak egyrészt nem túl olcsó, másrészt nem is annyira egyszerű, mint gondoltuk.
Reggel lesétáltunk a Kowloon parkon keresztül a China Ferry Terminalhoz. A parkban flamingók vannak, nem is tudtam 🙂 Viszont kicsit macerásabb volt megtalálni, hogy hogy jutunk ki belőle, mert a kinézett kijáratot állatira lezárták. Voltak itt is ilyen figurás szobrok, fotózgattam őket, de igazából siettünk.
Odamentünk a pénztárhoz, de kiderült, hogy nemhogy a kinézett 9 órás járatra nem volt jegy, hanem legközelebb délutánra lett volna. Első osztály lett volna, de olyan drágán, ami kettőnknek a komplett oda-vissza út lett volna. Aztán kiderült, hogy miért, nepper állt kijebb és a 180 körüli ár helyett 200-ért adott egy jegyet. Vettünk kettőt, azon a pénzen nem múlik már semmi és nem nagyon volt választásunk. A hajóállomáson végigszaladtunk a bevándorláson, csomagunk nem volt, de biztonsági ellenőrzés egyáltalán nem is volt egyik irányba sem. Gondoltuk, hogy felpattanunk egy buszra és nézzük is a város látványosságait. Na ez nem megy csak úgy. Első pont: kettő darab fő kikötő van, na ez volt az Outer Port Ferry, itt a környéken sincs semmi olyan üzlet, ahol lehetne utazós kártyát venni, mert azt csak 7-11 boltokban lehet, az pedig nincs – egy olyan környéken, ahova a turisták fele érkezik. Logikus. Második pont: három busztársaság közlekedik a városban, ezek közül kell kibekkelni, hogy melyiknek hol van a hányas busz megállója. Mire összeraktuk az egészet, eltelt egy óra. Felpattantunk a buszra, nekiálltam kikeresni az érméket, mire intett a sofőr, hogy húzzunk hátra a picsába, mert indulna, mi meg elmentünk a busz végébe, mert csak ott volt hely. Később láttuk meg, hogy fizetni viszont elöl kell, leszállni hátul (eddig Japánban a fordítottjához voltunk szokva, először nem is akartunk az első ajtón felszállni) és felszállt csomó ember, teljesen blokkolva a folyosót, így ez volt a mi kis mini Ázsia Expressz játékunk (igen, nézzük, mert tervezünk mi is menni ezekre a helyekre), ingyen utaztunk 😀 Még a hajóállomáson meg tudtuk venni a másik kikötőből hazafelé (na csak Hong Kong) menő kompjegyet, így már volt fix helyünk estére.
Az első látványosság egyébként a Szent Pál templom romjai voltak (csak a homlokzat maradt épen), de pont mellette van a Monte erőd, ide is bementünk és találtunk egy szinte ingyenes (15 helyi egység) múzeumot, ami abszolút rendben volt, a régi makaúi hajózásról tudhattunk meg dolgokat.
Csak ismételni tudom önmagam: rengeteg a kínai turista, megfelejve itt filippínókkal és koreaiakkal is (mondjuk az akadt Japánban és Hong Kongban is). Alig lehetett lépni az utcán, ami az erődtől megy lefelé a Senado térre, ráadásul utóbbinál kicsit megjártuk, fel volt állványozva az egész és előkészítve lassan karácsonyra, ezért le se tudtuk fotózni a szép utcakövezést, holott ez a lényege az egész térnek. Az árak egyébként itt nagyon estek, bár a makaói MOP-ot és a hongkongi HKD-t 1:1 váltják, ezzel ők vesztenek, mert a MOP kevesebbet ér, de inkább így csinálják, hogy egyszerűbb legyen az élet, ami a turistáknak nagyon praktikus. Egy buszutazás 3,2 egység és sikerült forintot is bedobnunk egyszer, szóval nem is számol semmit a gép (nem úgy, mint megint csak Japánban). Szóval útközben találtunk még egy Snoopy-boltot is, de csak kekszet árultak és teát, viszont volt sok-sok-sok pecsétjük, tiszta pecsét-paradicsom volt, jól lőttem is párat a pecsétgyűjtő könyvembe 😀 Ettünk egy portugál édességet is az utcán, aztán egy helyi étteremben rákos won tont, babos tejes italt, Marci egy sört és valami tengeri izés izét.
Buszra ugrottunk újra, az A-Ma templomba mentünk, azt mondják, ez az egyik legfontosabb kínai templom itt. Nem rossz, nem rossz, jó sok lépcső van benne, amúgy pont olyan, mint bármelyik random hasonló jellegű tempi 😀 Mondjuk a kövekbe vésett és pirossal lefestett feliratok igazán csinik voltak 🙂
Elmentünk busszal pár megállót megint, most a modern negyedbe, az északi félsziget kaszinóihoz, ahol megcsodálhattunk egy angol Bobbyt és egy karácsonyfát az Emperor bejáratánál. Mentünk bent egy kört, vettünk le pénzt (HKD-t is lehet, nekünk az jobb volt) az automatából és ettem egy zselés gyümölcstálat (aloe verás babos tálat dinnyével, hogy pontosak legyünk, ami tejben úszott). Megnéztük még a körforgalom közepén levő üvegvalamit (az úton átszaladni szigorúan tilos) és megint buszra ugrottunk, most már a déli részre, a Taipa szigetre.
Csak két kaszinót és a plázáit akartuk megnézni, egyik sem volt csalódás, sőt. A Venetian és a Parisian volt természetesen ez a kettő. A hotel lobbiját is láttuk az utóbbinak, besza-behu. Nem mellesleg szép árak vannak, a mekiben egy szenya duplaannyi, mint kint a városban, illetve kinéztem egy menő hátitáskát, laza fél millió forintért. Nem árulok el nagy titkot, nem hoztuk haza 😀 Viszont érdekes, hogy a fényképezőm Európában több, mint 4000 euro, itt viszont megkaphatjuk 2500-ért (olcsóbban vettük Japánban, de használtan, bár makulátlan állapotban). Csinálhatnánk egy Canon 5d Mark IV indexet, hol mennyibe kerül 🙂 Viszont a Venetian kaszinórészén szabad fotózni, így csináltam pár képet, meg láttuk a Parisian hotelének recepcióját is, amit nehéz elsőre feldolgozni, mutatom:
Fel is mentünk végül az Eiffel-torony másolatába, ami azt eredményezte, hogy taxival kellett kimennünk a hajónkhoz, nehogy lekéssük. A taxis nagyon korrekt volt, kérdésünkre, hogy mennyibe fog kerülni úgy kábé az út, azt hitte, hogy alkudozni akarunk és erőltette, hogy csak órával mehet (figyeltek ott Indiában?). 60 egységet mondott, 32 lett, 40-et akartunk adni neki, 35-ből adott vissza és időben, kényelmesen kiértünk (ez azért testvérek között is csak ezer forint amúgy, irtó olcsó a taxi.
Hong Kongba érve már csak a környékünkön sétáltunk egyet, teljesen kész voltunk megint. Ettünk egy helyi palacsintatésztába töltött banános csokis finomságot és vettünk makaói hűtőmágnest, mert érdekes módon az még ott kimaradt. 42 országnál járunk, összecsomagoltunk a másnapi repülésre tovább, Szingapúr felé 🙂
