Reggel megint korán kellett kelnünk, mert még 1,5 óra kocsikázásra voltunk egy szigettől, ahova ki akartunk kompozni Anikó szülinapján. Nem volt tökéletes az időjárás, de másnapra még felhősebbet mondtak, így kockáztattunk.

A sziget neve egyébként kettő lehet, van, ahol Lambaiként referálnak rá és van, ahol Liuqiu. Komppal óránként ki lehet jutni és visszajönni, amíg fent van a nap, több cégnek van kompja, az oda-vissza út a kikötőből 410 taiwani dollár.

Ahogy megérkezünk a szigetre, ezren ugranak az emberre, főleg, ha fehér, hogy robogót adjanak ki kölcsönbe. Egy napra 100-300 között mozog egy robogó fejenként, attól függően, mennyire jól alkudozik az ember. Ha rábólint a drágábbik árra, így járt. Mi nagy nehezen találtunk egy olcsóbbat, odaadtuk a pénzt és indultunk (volt, ahol belekötöttek, hogy “csak” B-s jogsink van és nem motoros, csak mert ott volt a motor piktogramja, nem értette, hogy az nagymotorra vonatkozik és ezért nem adta ki). Na most itt felültünk Anikóval egyre, én vezettem, Marci egy másikra. Szép volt, elindultam, kanyarodtam volna, féket húztam és nem fogott. Estünk egy izmosat. Felháborodottan vittük vissza, hogy nem fog a fék, visszakértük a pénzünket és mentünk másik helyre, csak előtte lemostuk a sebeinket, mert azért a mintás aszfalt felszántotta a bőrünket.

A következő helyen már jó volt minden, kibéreltünk két, nem túl szép dögöt, de legalább rendesen működtek. Az egész napot velük töltüttük a szigeten és bejártunk szinte mindent, amit mindenki bírt. Voltunk strandon, barlangban, ettem cápát (ezt is kihúztuk a listáról, többet nem szeretnék), fagyiztunk, szóval megint elég aktívan kapcsolódtunk ki.

Este benéztünk még a kikötőben a piacra, de nem vettünk semmit, pedig szép halaik voltak, mert kitaláltuk, hogy egy speciális étteremben eszünk aznap, az viszont bezárt, nem jött össze a dolog.

Nos, az éttermünk zárva volt, ezért kimentünk az egyik dokkhoz, ahol sok, modern művészettel kapcsolatos kiállított dolog volt, illetve az épületek falai ki voltak festve. Nem mondhatnám, hogy értem a modern művészetet, főleg, ha nézegetem a képeket arról a piros szörnyről, aki egy felmosóval felfegyverkezett férfival szemezett és a makkja helyén az álló szerszámán egy emberi fej volt 😀 Nem a férfinak, a szörnynek. Nem tudom elképzelni a jelenet folytatását.

Felmentünk a Sky Towerbe is, abszolút nem érte meg. A vacsora pedig végül nagyon egyszerű volt, Pizza Hutban ettünk valami tengeri rákos calzonet és Mos Burgerben egy rákos szenyácskát.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *