Reggel átvettük a kisautót, egy fehér Toyota Yarist, egész új, nyári. Rögtön mentünk is vele a tengerpartra.

Itoshima kis félszigetén nincsenek nagyon nagy vagy fontos látnivalók, csak apróbbak. Először egy tengerpartra mentünk, ahol vannak kint hinták, ajtó, több ilyen fotós mini helyszín, de egyik sem hivalkodó és mindegyik ingyenes. Az idő nem volt kifejezetten strandolós, néha kisütött a nap, de nagyon fújt a szél. Van mosdó itt is, sőt, amúgy egy grillezős étterem van mellette, nem tartom kizártnak, hogy ők építettek fel itt mindent, hogy a vendégeiknek szórakozást is biztosítsanak.

Ezután egy tengerben álló fehér toriihoz mentünk, ami úgy mondjuk, hogy vízben volt, legalábbis többször próbáltunk már hasonlót fotózni, sose volt igazán szerencsénk. Nagyon sok ember volt itt, sort kellett kiállni. Érdekes, hogy ezeket a sorokat egész Japánban senki sem kontrollálja, az emberek maguk tartják be.

Ez a torii egy közeli szentélyhez tartozott, elmentünk ide is, ez a Sakurai szentély, ahol szép fákat láttunk.

Van itt egy Totoro forest nevű hely, gondoltuk, megnézzük. Azt sejtettem, hogy erdő lesz, valahol mélyen reméltem is, de össze-vissza lépcsős hegymászásról szó nem volt. Azért felmentünk a tetejére.

Mivel jobban álltunk idővel, mint a terv volt, beugrottunk még a Raizansennyoji Taihioin templomba, ahol bár még szépek voltak a fák, legalább egy héttel biztosan elkéstünk, volt a főépület mellett egy csodálatos nagy fa, kár érte. Utána megnéztük a Shiraito vízesést. Utóbbinál nagy mázlink volt, épphogy nyitva volt még, mert le van zárva kerítéssel, így utána nem lehet látni sem. Nagyon aranyos helyi aktivitás, hogy lehet horgászfelszerelést bérelni, fogni magunknak egy pisztrángot a folyóból és helyben megsütni.

Egy kilátóból akartuk megnézni a naplementét, ez kevés sikerrel járt, én nem is mentem el az épületig, mert annyira fáztam, de nap se nagyon volt. Előtte megnéztük a hozzá tartozó szentélyt.

Este még beültünk egy hússütő étterembe (yakiniku), majd mentünk a szállásunkra, ami gyakorlatilag egy konténerfalu. Rég ki akartam próbálni és valamiért a környéken drága volt ez az éjszaka, ez volt megfizethető, így ezt is kipipáltuk, teljesen rendben volt.

Délelőtt Karatsuban voltunk, ami ha nem esett volna útba, nem lett volna nagy álom, hogy meglátogassuk, de így nagyon cukker volt. Van itt egy kis kastély, régi banképület és hangulatos kisváros úgy az egész.

A félszigeten körbeutazva még megnéztünk egy nagyon szép kilátót. Ezután ebéd volt tervben, de amit kinéztünk, oda egy órás várakozás volt, így random választottunk egy hasonló helyet a Kabe szigeten. A környéken tintahalat kell enni, így mi is ezt tettük, elmentünk a falig.

Megálltunk még egy óriási szamurájsisaknál, mielőtt a kis kedvenc Hirado városba értünk. Bevallom, mi csak azért tettük be a tervbe, mert vicces a neve magyarul, de kár érte, hogy ennyire kiesik. A turizmusa gyakorlatilag nulla, pedig van kastély, lábfürdő (sőt, kézfürdő is, amit most láttunk először), múzeumok, szentély és régi utcácskák. Még NAKED kivilágítás is volt, de a hideg miatt nem vártuk meg.

Azért is kellett igyekeznünk, mert a következő hotel innen még 1,5 órányira volt, Saseboba érkeztünk. Elfoglaltuk a szobát és gyorsan még elugrottunk enni mindenféle halat és rákot.