Jaj nekünk. Már ott tudtuk, hogy valami nem lesz itt százas, amikor az útlevélellenőrzéskor a (szerintem) erre ritkaságszámba menő, egészen attraktív, totálisan heteronak kinéző srác büszkén nem is titkolta a vörösre festett körmeit. Teljesen férfiként felöltözve, férfiként viselkedve. Egyébként egy szót se szólt és valamiért nem kérték az amúgy kötelező ujjlenyomatot egyikünktől sem.
A reptéren máris le akartak nyúlni. Tudtuk kb., hogy mennyibe kerül bejutni a városba (65 ringit körül). odamentünk egy taxis pulthoz, közölte, hogy 120 ringit. Na az sok (szorzószám 67 forintra). Kimentünk a kinti taxik felé. Az egyik ott is benyögte, hogy 120, majd erősködni kezdett, hogy “Jó lesz? Hát persze, hogy jó lesz”. Na erre rögtön arrébb mentünk, ez nagyon gyanús volt. 100 méterrel arrébb már 70et mondott a srác. A nemzetközi érkezésnél akarták ránk tukmálni a közel dupla árat, Marci meg bement a helyi (nem nemzetközi) váróba és ott kapta a normális árajánlatot.
Itt úgy megy sokszor, hogy vannak taxis pultok, ahova odamész, megmondod, hogy hova mennél és nekik fizetsz, kapsz egy kupont és azzal mész a taxihoz, utána már nem kell fizetni. Az ilyen taxi pár ringittel drágább a normálnál, ezt később tudtuk meg, bár elég logikusnak tűnik, hiszen a taxis pultot is fizetni kell valamiből.
Megérkeztünk a hotelbe. A hall itt is szép, az emberek nagyjából beszélnek egy erősen akcentusos angolt, a megértéssel vannak gondok.
A szobánk viszont… Szóval kaptunk a harmadikon egyet. tudni kell, ez 5 csillagos szálloda. A tapéta foszlott lefelé, a kábelek kilógtak a falból (dugaszt kerestünk az éjjeliszekrény mögött), bogarak a fürdőben, hajszálak mindenhol, kopó tükör és valami eszméletlen büdös. A bútorok nagyon csúnyán kopottak, a légkondi nem irányítható, gombok beestek a kontroll panelen.
Szóltunk a portán, hogy cserélni kéne, mert ez nem kóser, 1,5-2 óra elteltével már az új szobában voltunk – a legfelső emeleten, a 19.-en. Itt vannak a flancos lakosztályok, mi egy premier szobát kaptunk.
Félreértés ne essék, nem volt rossz az első se nagyon, nem nyafogok (bár a bogarak és a haj…). De ha benézek a szekrénybe, akkor ne a penészesen foszló falat lássam egy 5 csillagos szállodában, mert az egy 3 csillagosban is ciki lenne, akkor olyanba is mehetünk volna. A tudatos vásárlás és az udvarias kérés a hotelekben is gyümölcsöző: szóljunk, ha bajunk van, pláne nagyobb szállodákban.
Pihentünk kicsit, majd a közeli Sunway Pyramid bevásárlóközpontba akartunk menni enni valamit, mert errefelé elég kihalt minden az utcán – azóta tudjuk, hogy nem, de ekkor még azt hittük. Lementünk a lobbyba, ahol a concierge pultnál levő pasi közölte, hogy hív nekünk egy szállodai kocsit, nem kell a taxi (gyalog egy óra lenne, mert autópályák vannak és ebben a hőségben éhesen ennyit sétálni nem buli), hogy úgyis kb. ugyanannyiba kerül, 15 egység. Mi mégis ragaszkodtunk a taxihoz, kicsit büdös volt a dolog. Ahum, jogosan. 4,9 ringit volt a fuvar, borravalóval 6ot hagytunk nála. Még jó, hogy ez a szám annyira közel van a 15höz. Végülis, ha összeadjuk az 1et meg az 5öt…
A bevásárlóközpont semmiben sem különbözik az otthoniaktól, de itt jóval több van még a pesti számnál is. Rengeteg, tényleg. Nem értem, hogy élnek meg, mert az árak nem alacsonyabbak, mint otthon, de itt a fizetések tudtommal nem fényesek. Kiválasztottunk egy éttermet.
A rizs ilyen tengeris tojásos rizs, a kis kurflik alul rákkal vannak töltve (és félelmetesen finomak), fent az egy szecsuáni szószban hideg csirke, jobbra meg egy garoupa hal (életemben nem hallottam még róla).
És ha már morcos pofi: a miénk se volt szép, amikor megkaptuk a számlát, ugyanis csúnyán benéztük. Amint megláttam a halat az árlistán, felkiáltottam, hogy “együnk halat, mert az olcsó”. Tengerparton Ázsiában ez elég logikusnak tűnt ugye. Ha esetleg megnéztük volna, hogy az egy 50g-os egységre vonatkozik, akkor nem rendelünk ilyet 😀 Mindegy, megtanultuk. Hülyék voltunk. Ja, az innivalókban levő gyümölcsök egy részéről nem is hallottunk még. A sárkánygyümölcsös limo mindenesetre nagyon finom volt (a sárkigyümit imádom).
Friss halból készül itt helyben a plázában a sushi, ami botrány olcsó, egy nagyobb doboz 7-900 Ft. Aki nem járatos a témában: nézzétek meg, mit kaptok itthon egy boltban ennyiért. meg ne kóstoljátok, mert rettenetes ízű. Mármint Magyarországon 🙂
Ha nem tetszenek az előre elkészített boxok, akkor választhatsz is magadnak egy ebédet, vannak dobozok és kitéve mindenféle falatka, átlag 1-3 ringit közötti árakkal (a szorzószám 67).
Ezután befagyiztunk és visszamentünk úszni a hotelbe, aztán várt minket a squash. Próbáltatok már 32 fokban, 80% környéki páratartalommal egy nyitott légterű pályán squasholni? Nem? Ne is tegyétek. Mindenesetre ha mégis, le fogtok izzadni.
Este utána elmentünk a szállodai busszal (ingyenes) a városba, megnéztük legalább egy kis részét. Itt is megpróbáltak lenyúlni. Kezdte a sofőr, aki a buszt vezette, hogy visszajön értünk. Megnéztük előtte a neten, hogy 20 ringit körül kell hozniuk minket ide. Ő azt mondta, 60ért hazahoz, majd utána ugyanezt eljátszotta egy taxis is, egy következő közölte, hogy ő nem jön ki errefelé, majd végre találtunk egyet, aki iszonyat rendes volt, mesélt is a városról útközben, rendesen taxiórával ment és még ő szabadkozott, amikor többet akartunk fizetni neki, mint amennyi az órán volt (kevesebbet mondott).
A Petronas alatt is van egy bevásárlóközpont, de ide véletlenül mentünk be csak, mert azt hittük, az a torony bejárata. Amúgy rengeteg a kurva kint (nem finomítom, hát ezek azok), láttunk 60as faszival valószínűleg bérelt, nem őszinte mosolyú ázsiai kislányt, meg csomó travi pasit is, férfi ruhában, de ők már nagyon nőiesen viselkedtek.
A hotelban a szokásos esti program volt: filmnézés és megettük, amiket a boltban lőttünk 🙂
