Kicsit késve értünk a Kinosaki onsenbe, ahol a csomagok kivétele után elvitték a kisautónkat leparkolni, mert a város iszonyatosan szűk és itt lehetetlen ezt megoldani. Jó volt így, mert ötlet nélkül érkeztünk ide, hogy ő hol fog aludni.

Minket várt a szobánk, kicsit átöltöztünk (a kimono alatt részben maradt normális ruha, amíg nem fűtjük be rendesen a szobát) és érkezhetett a rákos vacsi. A környéken a szállások általában legalább félpanziósok vagy lehet választani egy étkezést, mi mindkettőt kértük, mert rák szezon van, hogy ez így tök jó lesz. A szobánk szuper volt, tágas, kicsit modern, meglehetősen japános.

Még egy dolog jár általában a szobákhoz, egy-egy fejenként 1200 yenbe kerülő 24 órás bérlet, amivel a város 7 fürdőjét korlátlanul lehet használni. Az a nagyszerű benne, hogy mindegyikbe mehetünk mi kitaszított tetováltak is, szemük nem rebben. A szobában van egy térkép, nekünk majdnem sikerült mindet végigjárni. A hotel ad türcsit is és egy kis táskát, amiben lehet vinni a monyónkat, de mi ezt este nem tudtuk, délelőtt meg nem akartuk vinni, mert a felvonónál hülyén nézett volna ki.

Bent tilos fotózni, de jegyzeteltem a véleményemet róluk:

• Jizoyu: 42 fokos víz, nem sokáig bírtuk bent, ráadásul a pihenőben nem volt tej
• Ichinoyu: gyönyörű, volt barlangos külső fürdő (rotenburo), van pihenő és tej
• Goshonoyu: közvetlen a forrásnál van, így 60 fokos is lehet a víz, van vízesés és derékmasszírozó ülők a vízben és a pihenőben masszírozó fotel (fizetős)
• Kounoyu: a belső fürdő túlságosan meleg volt, kint meg az idő hideg, de a víz amúgy jó volt és itt is volt tej
• Satonoyu: felújítás miatt zárva
• Yanagiyu: nem mentünk be, nem is akartunk
• Mandarayu: ezt sajnálom, nem jutottunk be, estére volt beírva és eltoltuk másnap délelőttre, de aznap volt délelőtt zárva

Este mentünk el az első kettőbe, délelőtt a második kettőbe. Minden helyen ugyanaz a nagyon finom tusfürdő volt, a sampont nem próbáltam. Mindenhol van mérleg, hajszárító, hajegyenesítő és nincs testápoló. Mindenhol a bejáratnál le kell venni a cipőt, bezárni kulccsal, azt a kulcsot bezárni a belső szekrénybe, ahova a dolgainkat tesszük és a második kulcsot vinni csak a vízbe a csuklónkon. Lehet kérni a fürdőkben vagy a turisztikai irodában pecsétfüzetet és végignyomni minden fürdőnél és ha legalább 5 darab összegyűlik, kap valami kis ajándékot az ember. Könnyítés, hogy az a fürdők előtt van kitéve, így voltaképp bárki megcsinálhatja, csak a füzetke 300 yen. Én magamnak pecsételtem emlékbe néhányat a saját füzetembe.

Mi a nehezebb utat választottuk, ha már fürdő-hopping és yukata, akkor ahhoz geta papucs dukál. Nem mondom, hogy kényelmes vagy problémamentes volt, de elkocog benne egyszer az ember.

Mire visszaértünk, megcsinálták a szobában az ágyat, csak picit rendeztem át utána. Volt itt is masziszék, bele is huppantunk egy időre. A reggelink is kicsit rákos volt, de ez a ryokanos menü megint nem nekem volt kitalálva.

Reggel is fürdőztünk, de most már civil ruhában indultunk neki, mert yukatában hűvös lett volna a program többi része. Elsétáltunk a felvonóhoz és felhuzattuk magunkat a hegyre. Itt nem sok időt tölttünk, nem túl izgi, viszont lefelé megálltunk az Onsen templomnál is, ahova korábban fürdés előtt fel kellett zarándokolni a látogatóknak és csak akkor mehettek pancsizni, ha kaptak innen igazolást. A goshuin önkiszogáló többféle volt.

Lent még megnéztük a Gokuraku templomot, ez is ilyen filler program csak, ha már úgyis itt van a városban az ember, majd fürödtünk még egyet és ez volt a kis kiruccanásunk utolsó pontja, menni kellett az autóért. Szerintem egyébként két éjszakányi időt is el lehet tölteni itt, csak elég combosak a szállások árai. Ha valaki egyeként menne be fürdőkbe, az egyenként 700 yen. Létezik olyan bérlet is, amiben benne van a felvonójegy is retúr, plusz egy templombelépő, amit azért nem értek, mert ingyenes volt és egy 30 perces dobozdíszítő foglalkozás is.

Visszaindultunk a nagyvárosok felé, mert szeretünk lapot húzni akár 22-re is és délutánra jegyünk volt úgy az új kyotoi Nintendo Museumba, hogy még aznap este a kocsit is le kellett adni. Beszaladtunk a hotelba, bejelentkeztem és leraktuk a csomagokat, hogy később ne legyenek nálunk. Tök szép szobánk lett, klassz a Hotel Elcient Kyoto Hachijoguchi és nem is drága (bár ez nem a legolcsóbb szoba).

A Nintendo múzeumnál az első meglepetés az volt, hogy nincs parkolója. Utána sorban jött a többi. Először a külső részen egy bácsi akart megakasztani minket, hogy van-e belépőnk, de lesöpörtük, hogy van (sietnünk kellett, időre szól ez is). Ja igen, a belépő. Szóval úgy kellett venni, hogy három hónappal előtte nyitják ki a jelentkezést, ekkor sorsolásra írja be az ember az adatait egy bizonyos időpontra. Amennyiben ezen kisorsolják az embert, megkapja a jogot, hogy megveheti a jegyét. A jegyhez kell utána egy telefonszám is és azt is ellenőrzik, hogy valóban rendben van-e, kap az ember egy hívást. Itt igazolnunk kellett a személyazonosságunkat. Amikor ez megvolt (útlevéllel), akkor leolvasattuk a kapott QR kódot, majd jött a biztonsági ellenőrzés, mindent be kellett tenni a röntgenbe. Mi nem tudtuk, hogy személyre lehet szabni az ikont amúgy a belépő kártyán, de lehet. Ez a kártya a miénk marad emlékbe és van rajta 10 érme az interaktív játékokon. Apropó játékok, először az ember felmegy az emeletre és egy totál kaotikus kiállítóteremben megnézi a játékokat, itt abszolút tilos fotózni és rengetegen figyelik is. Nem értettük, miért, hiszen semmi olyan nincs itt, amit az interneten ne találna meg az ember. A legjobb egyébként egy fal volt, ahol monitorok voltak felszerelve és bemutatták, hogy fejlődtek a játékok, lehetőleg hasonló jelenetekkel. Az alsó szinten (a földszinten) lehet már fotózni, itt vannak a játékok. Nekem az egyik nagyon nem akart betölteni, ezért elvileg kaptam volna a személyzettől egy extra pontot a kártyámra (ezeket venni is lehet), amit elhasználtam a várakozásra, megmutattam egyiküknek, de nem használtam le, akkora sorok voltak, hogy eszméletlen, így le se használtuk. Van még a területen egy kávézó, de ahhoz képest, mennyire túlárazott volt, nem is volt túl sok minden. Ami nagyon kreatív volt, az az esernyőlakatok, hogy játéknak volt megcsinálva és természetesen az új Pikachu csatornafedél, ami direkt ide készült.

Miután megnéztük a helyet, lement a nap, visszavittük a kocsit. Nem tudtunk máshogy foglalni, Osakában kellett leadni, de ez nem volt nekünk olyan nagy gond, legalább ettünk egy finomat az állomásnál és megmutattam Marcinak egy kilátót véletlenül, amit eddig nem látott még. A nap lezárásához vettünk Super Marios gumicukrot a hangulat kedvéért.

Reggel addig kóvályogtunk, amíg sikerült megvenni az új mágneskártyát, amit nem csak tölteni lehet, hanem kedvezményes belépőt biztosít Kansai területén több helyre. Nem könnyű, amíg nem kapják fel az influenszerek (blöe) és nem promózzák kicsit jobban, nem fog túlságosan fogyni. Elvileg nincs lejárati ideje és az egész országban ugyanúgy használható, mint egy normális Pasmo vagy Suica, nekem Tokyoban és simán működött. Amint ez megvolt, utaztunk Arashiyamába, oda vágyott Marci, ezer éve nem volt. Jobb volt, mint én vártam amúgy.

Nem ide indultunk, véletlenül találtuk a Seiryo templomot és egész jó hely. Nyilván sokkal szebb, ha vannak levelek a fákon. Lehet itt szútrát is másolni, bár bővebb infót egyelőre nem találtam róla.

Elvittem Marcit a Giojiba, nem volt még itt. Nekem kimondottan tetszett így, hogy a kopasz fák között több fény jutott be és élénkebb volt a zöld (ezek nem felhúzott képek) és kontrasztot és mintázatot adtak a fák. Nem voltam még januárban Kyotoban. Havat reméltünk, de az két héttel a hazautazásunk után érkezett meg ide.

Mellette van közvetlenül a Takaguchi templom, ha már itt voltunk, megnéztük ezt is, egészen jó bambuszerdeje van és tök üres. A templom része teljesen elhanyagolható.

Bementünk egy goshuin-listás helyemre, itt a templom nem túl izgi, de milliónyi goshuinja van a néninek és tök cuki volt, kaptunk két porfogót is emlékbe, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket választom a kettő közül.

Végre eljutottunk ezután oda, ahova indultunk, az Adashino Nenbutsu templomba, ez egy tökéletes alternatíva a túlzsúfolt bambuszerdő helyett, bár sétálós, 20 perc az állomástól.

Visszafelé sétáltunk a klasszikus bambuszerdő felé, de megláttunk egy ígéretesnek tűnő templomot, a Nisonint, bementünk. Van itt egy klassz kis kert, de a fák ősszel a legszebbek, most nagyon kopár volt az egész. Hó alatt is szép ez is amúgy és itt is van jó néhány goshuin.

A bambuszerdő… hát nem ok nélkül nem kedvelem. Most is rengetegen voltak, pedig abszolút szezonon kívül voltunk, szerintem január-februárban van a legkevesebb külföldi Japánban és a helyiek sem ilyenkor utazgatnak. Van itt egy kis szentély, mozdulni alig lehetett benne.

Lementünk a villamosállomáshoz, ettünk egy egészen finomat. Azért teszem be a linkjét, mert a környéken sok a tourist trap és kevesebb helyen lehet korrekt áron normálisat enni, a Randonban ettünk. Még megkerestünk egy csatfedet, ivott Marci valami zöldteás italt és sétálgattunk.

Ezzel szinte az egész nap elment, így csak a Nishiki piacra mentünk kicsit bóklászni, enni dolgokat. Több helyen ittunk sakét, ettünk rákot és zöldtea-poros tempurázott rákot, ami kicsit bizarr. A Snoopys kávézóban beesett egy résbe egy 100 yenesünk, nagyon szenvedtek, hogy ki tudják venni, de nem sikerült, így a kasszából kaptunk egyet, majd később ők kiszedik azt, ami beesett.

Este már csak annyi dolgunk volt, hogy felkaptuk a csomagokat és elutaztunk az utolsó japán szállásunkra Kobéba.