Este még beültünk vacsizni egy tipikusan helyi dolgot, amit amúgy az egész városban 4 étterem szolgáltat csak, magunk sütöttünk csirkét, nagyszerű volt, kaptunk hozzá lila édes buris sűrű levest is.

Az itteni szállásunk nem tökéletesen a városban volt, egy kis faluban szálltunk meg, ami látott már szebb időket, most csak néhány hipster szállás van inkább errefelé. A miénknél például úgy szaladt át a szemközti piás-kajás helyről a recepciós, amikor látta, hogy megérkeztünk. Mutatom az “éttermet”, ezen kívül este nem volt nyitva semmi az egész településen.

A szobánknak nem volt saját fürdője, viszont volt kettő is az épületben, pontosabban egy “közfürdő”, ahova mindenki mehet, szétbontva nemek szerint, majd egy privát. Utóbbit próbáltuk be és nagyon mákunk volt, szabad volt, így ott hesszeltünk, amíg eljött az idő és ki kellett mászni a jeges levegőbe. Elvileg volt reggelink, de az nem volt nagy eresztés, csak toast kenyér és lekvár.

Bementünk a városba, először egy kijebb eső szentélyt látogattunk meg, a Kashikuri jinját, ez elég fura volt.

Innen egyből egy másikba mentünk, ami a helyi darvakra van kihegyezve, egész jól nézett ki, ez a Hakozaki hachimangu. Kisebb bánatomra egyik helyen sem volt kiemelkedő goshuin.

A szamurájnegyed szélén leparkoltunk és még sikerült az eső előtt megnézni az utcákat, majd mikor eleredt, már intenzív japán nyelvtanfolyam keretében egy bácsi csak nekünk körbemutogatott egy szamuráj rezidenciát. Jó volt amúgy, csak nehéz szöveg, több dolgot körül kellett írnia nekem, de végre volt más téma is, mint hogy honnan jöttünk, merre megyünk, tudunk-e pálcikával enni.

Bementünk még egy Suwa szentélybe (több ilyen nevű volt ezen az úton) és megnéztünk néhány dolgot a városban. Lehet menni amúgy madarakat is nézni és fotózni, de egyrészt nem volt nálunk megfelelő obi hozzá, másrészt az időjárás sem volt igazán jó.

Innen északabbra indultunk, gyakorlatilag elindultunk Tokyoba. Előtte természetesen még sok megállónk volt, először a számomra fontos Ryuo jinja, a sárkány király szentélye. Nem annyira a történelmi szerepe fontos, mert az nincs neki, még alig száradt meg a lakk az épületen, de a maga nemében egyedülálló ezzel a fekete-arany kombóval. Egyébként a sárkány király szabályozza a vizet, ezért nagyon érdekes volt a kézmosó, ahol imádkozás előtt kell tisztálkodni (és a szánkat is kiöblíteni, mielőtt imára vetemedünk). A sárkányokat gyakran ábrázolják egy gömbbel, ami különböző jó dolgokat szimbolizál, de itt most a mosdó szélén volt a gömb, nem a karmai között és azt kellett elforgatni, hogy elinduljon a víz, nem pocsékolják 0-24. Amúgy is kevés ember van itt, még goshuint se adnak ki, a kis bolt pedig alig néhány napon van nyitva a héten, ezen a napon nem is volt.

Volt a közelben a Shohinken kert, hát elég nyomi volt, mármint okés, ha az ember életében ezt az egyetlen japán kertet látja, de nálunk azért magasan van a léc, csak ezért nem éri meg leparkolni akkor se, ha az ingyenes. A kert belépős.

Még megnéztük a Yatsushiro szentélyt, de megmondom őszintén, ez kihagyható. A legérdekesebb a hely lova lett volna, akit évente választanak meg a fesztiválokra, de természetesen ő nem él itt.

Az utolsó pöttyünk a napra a Nishioka jingu volt, ez nem volt rossz és bezsákoltam egy ezüst tintás, kézzel festett goshuint is.

Várt minket Kumamotoban a jó kis Kumamon macis szobánk. Annyira nem vagyok amúgy oda érte, mint a pandákért mondjuk (ugyanennek a láncnak voltam Tokyoban néhány héttel előtte a pandás szobájában), de ugyanolyan árban volt, mint a normál szobáik, így gondoltam, poén.

Este még kimentünk a karácsonyi vásárba, megnéztük a nagy mackót a pláza tetején.

Kicsit nehezen indult a reggel, de mivel az időjárás miatt úgyis kivettünk alkalmatlan programokat (pl. kilátó, ami egy órányira lett volna), ezért nem volt gond. Ettünk a Kumamoto állomáson egyet a Yoshinoyában, megkerestük a Kumamoto macis postaládát és indultunk a Takahashi inari szentélybe.

Kinéztem egy furcsa buddhista templomot, de ez annyira jól sikerült, hogy meglepett minket egy egészen újszerű állapotban lévő toriival is. Nem ritka, hogy shinto jegyek is vannak a buddhista templomban és fordítva, csak általában régebbiek. Ami még újdonság volt, egy gingko nem fa volt, hanem bokorként a földből nőtt, ilyet se sűrűn lát az ember vagy nekem maradt ki.

Megnéztük még az Awashima szentélyt, ebben valami rendezvény volt, így nem jött ki jól az egész, kevés kép készült, nem is maradtunk sokáig.

Azt hittük, rossz lesz az idő, így betértünk egy plázába maszatolni. Később láttuk, hogy szebb lett az idő, de hagytuk a fenébe. Ettünk egy fincsit, szétmasszírozták a hátamat és itt megint intenzív nyelvtanfolyam volt, hogy tudjak beszélgetni a nővel, mi fáj vagy mi nem, mire jó a masziágy, amibe belefektetett fél órára, de azért jó volt. Este megint enni mentünk persze és miért éppen sushit? Na mindegy, egy olyan helyet néztünk ki, hogy rajtunk kívül külföldi nem volt bent, a hely alig volt kiírva bárhogy, a bácsi ott előttünk csinálta a falatkákat, nagyon rendben volt a legtöbb.