Ma is rengeteget gyalogoltam, de világigazságokra jöttem rá.
Reggel úgy kezdtem, hogy elmetróztam a Nan Lian Gardenig. Ez a hely valami csoda. A belső terekben nem lehet fotózni és túlságosan figyelik is, senki se szegte meg a szabályt, pedig ez már bejött nekem egy párizsi múzeumban (amíg az őr a szabályszegővel foglalkozott, fotóztam).
Ez egy szabályosan felépített, csendes, gyönyörű kert és itt van a Chi Lin Nunnery is, komolyan egy must_go úticél, ha eljön ide az ember.
Olyan meleg volt ma, hogy vászonnadrágban és ujjatlan felsőben izzadtam. itt van ezzel szemben a sok kínai a kabátjában (az esernyő még hagyján, értem, hogy nem akarnak lebarnulni, ha meg nem is értem). Újabb magyarázat a soványságra: egész napos szauna.
Aztán elmentem a Sik Sik Yuen Wong Tai Sin templomhoz. A neve mindenesetre rulez.
Itt a nénik nagyon tudnak élni, a metrókijáratnál füstölőt árulnak. Ha az ember először jön ide, átverhetik, de bent ám ingyen van kirakva rengeteg, amit nyugodtan lehet használni, csak azt kérik, hogy istenségenként csak 3 darabot gyújtsanak meg.
Rettenetesen sok turista volt, bár zömükben kínaiak. érdemes megfigyelni a lelkesedést az arcukon, amikor fotóztatják magukat:
A buddhizmus laza. térdelve, imádkozás közben mobilozni teljesen OK.
Amúgy nem értem teljesen a türelmüket, amikor ezt a jövendőmondó poharat használják. lehajtott fejjel, térdelve magunk elé kell tartani kicsit előre döntve és rázni, amíg ki nem esik valami a fa lapocskákból, amin írások vannak. néha elég sokáig tart, komolyan, én az első perc végén fejjel lefelé kezdeném rázni szerintem.
A metróban az Octopus-kártyaolvasó (milyen találó név, hiszen bárhova jó) a beengedő kapu tetején van, ahogy megy az ember, csak a kezében a kártyával szinte átsuhan. némelyek ki se veszik a tárcájukból, úgy is észleli a gép, úgyhogy mivel nekem a farzsebemben van, arra gondoltam, végigcsúszok a kapun úgy, hogy ráülök, de aztán megkíméltem az embereket egy röhögéstől.
Normál üdítő egyszerűen nincs. már ittam japán körtét, koreai citromot, almás jázminos italt, papayás liliomosat, ma hozzájutottam egy mandarin citromhoz, ami még úgy ahogy normális, de holnapra egy lichi + kókusz kombót pakoltam be a vonatra. a vonatra, merthogy holnap délelőtt (otthon éjszaka) átmegyek Kínába, ha a határőrök is így gondolják. tuti túlsúlyos lesz a csomagom (végre nem csak én, hehe), mert 20kg lehet összesen, de nem húzósan fizetős elvileg, minden 5kg-ért kb. 4 HKD-t kell fizetni, így ha maximálisat kell fizetnem (23 + 13), akkor is megúszom olyan 200 Ft-nyi dollárból.
Tegnap elfelejtettem megírni, a piacon voltam, vettem kitűzőt, hogy kitegyem majd a játékok alatt magamra (Japán és Hong Kong, mindkét csapatból van jó pár ismerős, a többiből meg senki) és nálam volt az állvány is, letettem a földre és ott maradt. Vagy 10 perc múlva jutott eszembe, hogy mi történt, visszamentem, kerestem és nem volt ott. csodálkoztam is meg nem is, mert kinek kell egy ezeréves állvány, ugyanakkor mégiscsak otthonról jövök, ahol semmi sem koppan, amikor körül néztem és ott volt a pult alatt, az eladó néni észrevette és elrakta, így visszakaptam. Rendes dolog. Amúgy nagyon mosolygós mindenki, vannak segítők az állomásokon, egyből ugranak, ha az ember lánya feltűnően nem odavalósi és nézegetni kezdi a térképet. Akik tolakodnak, azok a szobákat reklámozó nem annyira kínainak tűnő emberek (törökök, arabok, talán akad néger is, nem emlékszem).
A piac amúgy olyan feeling, mint az ónodi vásár, csak nincs annyi disznó, vagy legalábbis nem áruként.
Megnéztem az üzemanyag árakat (Sinopec a cég, de ugyanez volt a szomszédos Esso kútnál is), dízel 10,14, sino power 14,84 (gondolom, ez a 95ös) és sino x power 15,78 (ez meg a 98as). Most egy HKD kb. 25 Ft-ot ér.
Kint voltam a madár- és a virágpiacon is, az aranyhalasat nem találtam. Nem rosszak, a madárpiac jobban tetszett, a virágpiacot elárasztotta a karácsonyi készülődés.
Még jóval előtte bevállaltam egy olyan éttermet, ahol nemhogy angol étlap, de angolul beszélő személyzet sem volt, így a furcsán hangzó (ez itt már a tisztított változat) káááááárliiiiiiiii szíífúúúúúúúúúúúd vid’ rájsz dolgot kértem. Nem volt rossz amúgy és nem is bámultak nagyon. Csak kicsit. Á mindegy, eleinte otthon is furán néztek rájuk, biztos van olyan hely, ahol most is furán néznének.
Holnap (megint sokáig maradtam fent, tehát ma) reggel kelek, lövök magamnak valami reggelit és indulok a vonatállomásra, megyek át Guangzhouba. Szerintem most nem lesz este bejegyzés, mert a megnyitó ünnepség lesz, így jövök, amint lehet. Lehet, hogy ezentúl kevesebb kép lesz, teljesen időmtől függ, de Kínában nem lesz a szobában netem, úgy meg nem olyan egyszerű.