A szállásom Hiroshimában olcsó volt, de teljesen megfelelő, tiszta és szokásos japán méret, mennék máskor is ide, de inkább csak egy főnek javaslom, ez a Trust Hotel a JR állomásnál.

Hiroshima nem igazán a szívem csücske, de belátom a történelmi fontosságát. Viszont így csak a nap elején készítettem inkább képeket, hiszen szinte napfelkeltével együtt indultunk a városba, hogy délután minél több idejük legyen Miyajima szigetén.

A városnézés végeztével ők a szigetre indultak, én pedig vidékre, Saijo városkába, ami a szakélepárlóiról ismert. Voltam három szent helyen is, emberrel alig találkoztam. Az elsőt nekem nyitották ki és kapcsolták fel a villanyt. A második helyen már láttam egy darab szerzetest, a harmadikban pedig egyedül üldögéltem és csak itt volt goshuin, itt is csak ez a becsületkasszás – és én voltam az első, aki aznap vett belőle. Ettem avokádós hotdogot, kicsit bizarr volt, de finom és túl sok választásom nem volt, örültem, hogy ez a pékség nyitva volt.

Délután gondoltam, hogy leülök picit a szálláson és indulok tovább Hiroshimába, de hiba volt az ágyra tennem a seggem, három órával később ébredtem, így ez a nap elment.

Következő reggel is korán indultunk, nem túl sok shinkansen megy, amire fel is lehet szállni a JR pass birtokában, plusz megáll Himejiben is és itt is igyekezni kell kicsit, mert a kastélyt megtámadják a turisták, így érdemes nyitáskor érkezni. Nem mentem be, nem is tudtam volna a térdeimmel megmászni a kastélyt, én bóklásztam a városban, amíg ők nézték a kastély termeit és a mellette található kertet.

Délután mentünk a Shosha-hegyre az Engyojit bejárni, de én nem jutottam messzire, ettem egy sült tofubőrös udon levest az első épületnél lévő kis étteremben.

Este úgy döntött a csapat, hogy egyből Nagoyába megyünk tovább, nem állunk meg Kobéban.