Az utolsó két kapot azzal töltöttük, hogy minél sikeresebben változtassuk át a színünket fehér oroszosról vörös indiánra. Egész jól sikerült, egyre kevésbé szólnak hozzánk oroszul 😀

Reggel felpattantunk a musztángra és egyből elindultunk délre, hogy megnézzük a nagyon hypeolt strandokat. Jelentem előre: megéri. Az első megállónk a Cavelossim strand volt. Itt színtisztán csak oroszok vannak. Sok kifekvőke van, béreltünk egyet, vagyis úgy megy itt is, hogy két ágy, egy napernyő, csak náluk kell fogyasztani. Befeküdtünk a többi fehér közé (indiai strandoló itt egyáltalán nem is volt), ittunk pár shake-et, ebédeltünk egy nem is rosszat és bár indiai viszonylatban biztosan nem volt olcsó, szóval helyiek annyira tuti nem esznek itt, de nekünk rendben volt. Úgy kb. magyar árakkal kell számolni. Ami meglepett, hogy bár vannak ilyen utcai árusok (sálak, kókusz, ékszerek, masszázs), de az eladók beszélnek oroszul és angolul is egész jó közepesen. Elképesztő, hogy itt állnak emberek 3 világnyelvvel a tarsolyukban (mert azért a hindit se kevesen beszélik számszerűen) és fillérekért alkudoznak a strandon.

A második helyünk az Agonda volt, ez is csendesebb hely, tele kis házikókkal, amiket ki lehet bérelni. Nagyon hippis, nagyon csendes, abszolút megéri. Indiai ember gyakorlatilag itt sincs a strandon.

A harmadik strandunk egy pillanatra a Patnem volt, mert elnéztük, de egyből mentünk is tovább a Palolemre. Egyébként itt a déli részen sok szép házikó van már, némelyik kifejezetten palotaszerű, hatalmas kontrasztot ad a városokban látható félelmetes körülményekkel. A strandok utcái mindenhol ugyanolyanok, felváltva vannak boltok: fűszer, tengerparti ruhák, sálak-kendők a strandra, ékszerek, napszemüveg ÉS tetoválószalonok, elszórva egy-egy étterem. Legalább biztosak lehetünk abban, hogy mindenhol kapunk, ami kell, ami meg nem kell, azt tuti minden sarkon. Ja és alkudozni, mindenért alkudozni kell. Vannak mondjuk helyek, ahol ki van írva, hogy fix ár van, de ott annyira lepkefing, hogy képe se lenne az embernek. Vannak 100-150 rúpiáért (1 euro 71 rúpia középárfolyamon jelenleg) kamu napszemüvegek, de ugyanennyiért kapunk pólót is, egy innivaló 10-30 rúpia, a strandon a sör 80-120 között mászkál, kulcstartók és hűtőmágnesek 20-50 rúpiáért vannak. Egy-egy tál étel a tengerparton 150-450 között van, utóbbiért már cápaszeletet kaphatunk.

az orosz kollega így mosta a seggét a sekély vízben, várta a hullámmedencében a következő kört

Este még benéztünk a Colva strand környékére, nagyon finom, aprószemű, fehéres homok van, reeeeeengeteg mütyürüzlettel. Én egy király makrélát ettem vacsira, nagyon fincsi volt, marci pedig valami vega cuccot (a jó ég tudja, mi volt a neve, képtelen vagyok megjegyezni ezeket). Lezsibbadtunk, mire a szállásra értünk.

Az utolsó napunkat a Bambolim strandnál kezdtük, azt reméltük, hogy ugye a nagynevű hotelláncok (pl. Hilton) csak valami szép strandra teszi az embereit. Tévedtünk. Nem rossz, nem rossz, de egy darab mütyürbolt sincs, a tengerben nagy sziklák, a homok durvább. Nem is strandolt senki, se fehér, se indiai 😀

Felmentünk ezért az egyik közeli kedvencünkhöz, a Calangute strandra. Útközben beleszaladtunk egy szombati piacba, aztán kidőltünk két fekvőhelyre a strandra és egész nap ott lebzseltünk. Jött oda mini sztárocska is, aki épp a videoklipjét vette fel, rengetegen voltak vizivackokkal játszani (jet ski, banán, valami kétszemélyes húzóka meg parasailing). Kár, hogy nem mentünk, egyáltalán nem drága, a legdrágább a parasailing volt, az 10  euro kb. Ami a legviccesebb az az, hogy kizárólag indiaiak állnak sorba szinte ezekhez a dolgokhoz, külföldit nem is láttunk. Azt hinné az ember, hogy nekik ez azért drágább, míg nekünk annyira nem, de tömegek állnak sorba.

Vettünk egy fürt szőlőt a piacon, hogy hátha, ki tudja, occsó volt. Meg szar is, szóval találtunk két tehenet a strandon és odaadtuk nekik, így áldozva az isteneknek is. Nekik se ízlett, ha belegondolok, mit kaptunk utána este.

Este visszamentünk a hotelbe és csak sikerült a taxisnak átvágnia minket. Úgy volt, hogy 950 rúpiáért visznek ki, ennyit mondott a hotelben a srác is, aztán a taxis is, minden egybecsengett. Vissza kellett vinni a robogót is, ezért úgy volt, hogy 18:50 körül elindultunk, hogy oda elmenjünk úgy, hogy én a taxiban ülök, Marci a robogót hozza és ott beszáll ő is, miután visszakaptuk a depozitot. Elindultunk vissza, mondta, hogy el lett rontva, mert a hotelben kellett volna az ő pénzét kifizetni, helyben, ezt nem tettük meg ugye (nekünk senki se szólt és azt se tudtuk, hogy ez prepaid taxi), viszont visszamenni nincs idő, ezért leugrik valaki az egyik közeli kereszteződéshez és neki fizetünk. Hozta a papírt, de erősködött, hogy már este 19h után van, ezért többet kell fizetni. Jó, száz rúpiával, de akkor is a listaárnál többet fizettetett. Este 11 után egyébként valóban van éjszakai felár hajnal 5ig, de most nem volt, nettó lehúzás.

Ezekután persze a repcsink később indult, már a pultnál mondták, hogy fél órával később szállunk fel. Itt már bennem több fejfájás-csillapító volt, mire felszálltam a gépre, gyakorlatilag épphogy sétáltam. Végül hajnali 2 körül sikerült eljutni a hotelbe, ami a legputribb szállás volt, ahol valaha életemben megszálltam. Most az indiai rendőrség által üzemeltetett taxit használtuk, de kissé drágállottuk a 250 rúpiás árat a 3km-es szakaszért. Alig vártam, hogy elmenjünk innen és a Booking oldalán jelezni fogom, mekkora ótvar hely ez. Képek itt lentebb, szerintem mindenki megérti, miért mondom. Ami nem a szobának néz ki, az a “kilátás” az ablakból. Dohos, állott vizes levegő volt reggelre nagyon a fürdőben. Rendben, hogy olcsó volt (két főre 19 euro reggelivel), de annyira rossz érzés volt az egész, hogy ha nem hajnal 2 van, rájuk borítom az asztalt (egyébként a front desk rendben volt, a fene gondolta, hogy a szoba ekkora moslék lesz).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *