Reggel kikúsztunk az ágyból a zuhanyig, aztán indultunk kirándulni. A vonatállomáson kiváltottuk az Észak-Kyūshū bérletünket, amivel korlátlanul garázdálkodhatunk 5 napig a szigeten. Nemhogy nem szoknak le arról, hogy egy papír kártyát adjanak, amit azért 5-21 napig (érvényességtől függően) cipelsz magaddal, tehát eléggé megviseli, de az itteni bérlet nagyobb is lett, 5 oldalas leírást kaptunk a használatához (egyébként korábban is kapsz egy füzetet és lehetne mellékelni mellé, viszont a bérlet lehetne egy ugyanolyan mágneskártya, mint a Suica vagy a Pasmo és akkor nem tartanánk fel az embereket a szűk, egy embert egyszerre átengedő, emberi erővel működő ablaknál, ahol mindig tömeg van és az érvényesség is egyértelmű lenne).

Nanzoinbe mentünk először, amiről én annyit tudtam, hogy egy templom (a neve végén az -in ezt jelzi), aminek a területén van egy hatalmas fekvő Buddha-szobor, de kellemes meglepetés volt a hely, egyébként is nagyon szép, van vízesés, torii-sor, lehet kicsit lépcsőzni a hegyekben 😀 De tényleg jó. Nem mellesleg ingyenes. Fotóztunk kis momijit is (őszülő juharfa-levelek) végre, még a végét elcsíptük most.

Vissza kellett vonatoznunk Fukuokába ahhoz, hogy újra elinduljunk egy másik irányba, jó másfél órát utazva, így volt egy fél óránk a központi állomáson, vettünk kis sushit az útra (mi mást), meg egy kis dont. Következő pontunk az Arita Porcelain Park volt, amiről így utólag se tudjuk, miért porcelán park. Igen, a környék porcelánja híres, de ez a park maga ezt alig adja vissza. Be lehet ülni készíteni egy kis tálkát, illetve van 1-2 termék (egy hatalmas boltjuk van, de nem csak ezt lehet kapni), az épületek pedig német stílusúak. Nem tudtuk még induláskor, hogy jutunk el a parkba, mert 4km hegymenet, taxizni pedig drága (1500 yen körül lett volna egy útra), de van pár biciklikölcsönző az állomás mellett, így ez is megoldódott, béreltünk két elektromosat és nagyimódra megmásztuk a hegyet 😀 Tényleg kell az elektromos sajnos, viszont legalább van bármilyen, mert egyetlen honlapon se láttam ezt az információt, csak hogy tömegközlekedés nem létezik és csak taxival vagy hegymenetben gyalogolva lehet feljutni (igazából hullámzik, erős emelkedők, erős lejtők váltakoznak). Jellemző, hogy rajtunk kívül senki se volt fent biciklivel, csak autóval. A parkba a belépés ingyenes, a palotába a belépő 500 yen.

Visszafelé első körben egy helyi kisvonattal utaztunk, az nem is érdekes, node a második, az egy szép Sonic vonat volt. Egyébként is azt látom, hogy csak Kyūshū szigetén több extra vonatot látok, mint mondjuk az Osaka környéki Kansai régióban. A legmenőbbek délebben közlekednek, szóval muszáj lesz még oda is lemennünk.

Este visszaértünk Fukuokába és megláttuk, hogy már fel van húzva egy komplett karácsonyi vásár az állomásnál, de még milyen! Több standon fehérek árultak forralt bort. Kürtős kalácsot itt nem láttunk 😀 Viszont egy buddhista-taoista-shintoista országban ennyi karácsony is nagyon furán jön ki 🙂 Pláne, hogy itt a szerelemmel kötik össze, ilyenkor randizni kell, ez alapvetően egy romantikus ünnep nekik, Jézuskáról egy szó sem esik.

Elmentünk még a Kushida szentélybe egy kis éjszakai szentélyfotózásra, de egész sokan voltak ahhoz képest, hogy majdnem tíz óra volt már. Eléggé hideg lett (napközben 12-14 fok van általában), így fél órát bírtuk, aztán mentünk haza aludni.