Fieracavalli sajtó

Előre szólok, ez a poszt egy részeteknek baromi unalmas lesz, de most ki kell puffognom magamat.

Péntek reggel kimentünk a Milano Centrale állomásra, megcsodáltuk újra, milyen szép a belseje, aztán megkerestük a Frecciabianca (fehér nyíl) vonatunkat. A Frecciarossa (vörös nyíl) mellettünk szebb, modernebb volt, de a fehér is tök jól elhozott minket Veronába.

WordPress Image Gallery Plugin

Mivel fogalmunk nem volt, mi van a Verona Porta Nuova állomás és a Fiera között, nekiálltunk gyalog megtenni az amúgy nem hosszú távot. Az aszfaltjárda nagyon össze volt törve, ezért a bőröndöm folyamatosan táncolt, kifordította a karomat. Konklúzió: új kisbőrit kell vennem, aminek távolabb vannak egymástól a kerekei.

_dsc9552

A Fierához odaérve nekem annyi derengett a 6 évvel ezelőtti akkreditációmból, hogy kint van egy iroda, ott kell bejelentkezni és megkapjuk a kis csomagunkat (ez fontos lesz még később) és a kártyánkat, amivel bejutunk és bent van a másik iroda, ahol megkapjuk a belépőnket az ugróversenyre. Bementünk az első irodának tűnő épületbe (végig húzzuk magunkkal a bőröndöt is ugye). Ott azonnal elkapott minket egy öltönyös robot, hogy hova megyünk. Mondtam, hogy sajtóiroda, akkreditálva vagyunk. Mutassam a kártyát. Nincs, azt megyünk felvenni. Mutassak papírt (senki nem mondta, hogy kelleni fog amúgy, csak az ugrit nyomtattuk ki). Azt elvitte, hogy intéz valamit. Mondtam neki, hogy lazítson, azt pont tudom, hol kell intézni, rá van írva, nekünk a sima Fierás kártya kéne első körben. Erre fogja és odamegy a papírral az ugrós rendes akkreditálópulthoz. Ott nyilván elzavarták a fenébe, ment máshova. Úgy értem utol, hogy de mondom nem EZ kell most. A kezembe nyomta dühösen a papírt, akkor menjünk a harmadikra. Gyanús volt, hogy nem lesz jó, de mentünk. No, a harmadikon a pénzügyi osztály van, de azt mondta egy nő, hogy a másodikon van valami sajtó. OK. A másodikon azt mondták, hogy ki kéne mennünk és ott a parasztbejáró mellett van. Lementünk. Ott megkérdeztük a harmadik embert aznap reggel, hogy egy baromi egyszerű infót megmondjon – nem sikerült, beküldött minket egy harmadik akkreditáláshoz. Ne kérdezzétek, miért nincs rendszerezve egyáltalán az egész és hogy a hostessek miért nem tudnak ilyen egyszerű kérdésre választ adni. Ennél az akkreditáló irodánál sem tudtak pontosat mondani, hogy hol a másik (!), egy biztonsági őr végül mondta, hogy ott tovább. Rendben. Tényleg nyomultunk tovább a tömegben (akik próbáltak bejutni ugye jegyet véve), ott volt a sajtóiroda, remek.

_0027785

Bementünk, mondtuk a nevünket, kicsit puffogtunk, amíg bebökték a rendszerbe, hogy mi vagyunk ott és kik vagyunk. Aztán elájultam kicsit. Nem kaptunk semmi mást, mint egy műanyag szar kis nyakbaakasztót (legalább a zsinór helyes FieraCavallis), abban egy kis papírt, hogy személyzet vagyunk. Bizony, az se szerepel rajta, hogy fotós, csak a nevünk. Eszem megáll. Jött a következő menet: a csomagot otthagyni valahol. Azt mondták, hogy nem hagyhatjuk náluk, meg nem mehetünk fel a sajtóirodába, mert NEM VAGYUNK SAJTÓ!!!!!!, hiszen fotósként akkreditáltunk. Azért szoktunk fotósként akkreditálni, mert volt már olyan, hogy csak sima sajtót csináltunk meg és nem akartak beengedni a fotósok helyére, az újságírók része meg olyan helyen volt, ahonnan fotózni lehetetlen. Kapaszkodjatok meg: ezért nem is kaptunk se táskát, se egy nyomorult térképet a rendezvényről, se egy flakon vizet, nemhogy akár egy kávét, mert nem vagyunk SAJTÓÓÓÓÓÓ, hanem fotós. Fuck logic, azért. Szóval mivel mi nem vagyunk sajtó, ezért a sajtószobában nem hagyhatjuk a monyónkat, van a bejáratnál rendes megőrző, tegyük le oda. OK, átküzdöttük magunkat újra a tömegen, gardaroba és már ott is voltunk. Aha, 5 euro a megőrzés. Mondtam, hogy ilyen a földön nincs egyszerűen, hogy két kurva kisbőröndöt nem tudunk letámasztani egy sarokban. Visszamentünk a kinti sajtóirodába, hogy ne szórakozzanak, ilyen nincs, hogy a sajtó fizet azért, hogy a cuccát megőrizzék valahol, amíg kvázi a rendezvényüket reklámozza ugye. Az lenne a cél, hogy a sajtós legyen az atyaúristen, mert bizony ő hozhatja meg a kedvet ahhoz, hogy mások is eljöjjenek. Olaszországban másképp gondolják. Az akkreditációs irodában felhívták a sajtóirodát, hogy mi van, engedték volna, hogy odategyük a cuccunkat, de csak kis szekrényeik vannak, nem fér be és nem tehetjük be egyik asztal alá sem aznap estig. Iszonyat dühösen mentünk vissza a rendes látogatóknak szóló csomagmegőrzőhöz, hogy fizessünk azért, ami igazából senki ottaninak nem kerül semmibe. Na ott a lányka tette meg az első jópontot a rendezvényért: azt mondta, hogy látja, hogy milyen faramuci helyzet ez, tegyük be nyugodtan, nem kell fizetnünk érte. Az est végén ő még segített buszos kérdésekben is (bár nem is busszal kerültünk haza).

Bejutottunk végre a FieraCavallira úgy, hogy nem voltak nálunk bőröndök. Isteni volt. Elindultunk a másik irodába, hogy ugye az ugróversenyhez is átvegyük a belépőket, mert az egy rendezvény a rendezvényen belül. Megtaláltuk a versenyirodát, az felküldött minket az emeletre – az étterembe. Az étteremben sikerült nekik végre jó helyre küldeniük, vissza a földszintre, mert egy másik lifttel lehet eljutni a sajtóirodába, bár az emelet stimmel. Ott elsőre nem akart beengedni a csávó, hogy nem vagyunk sajtó. Mondom neb.sszfel 😀 itt a papír, hogy visszaigazoltak, megyünk az igazolványért. Jajó, akkor menjünk. Felmentünk és ez végre úgy nézett ki, ahogy a sajtónak ki kell néznie. Kaptunk egy szép nagy füzetet, szép belépőt az ugrira, világítósmellényt depozitért, amit még csak jobbról balra pakolgattunk át a táskánkban, többre nem kellett, ugyanis az érvényes FEI szabályok értelmében nem is mehetünk be a pályára.

_dsc9595

Itt jön a következő érdekesség: egyik pálya mellett sincsen kijelölt sajtós hely! Fogalma sincs a személyzetnek, hogy mi a teendő, üljünk be a pórnép közé (a kameránk még mindig nem röntgen) feltéve, hogy van hely, oldjuk meg. Megkérdezném alássan, hogy így hogy készítsünk szép képeket… De úgy képzeljétek, hogy a nyomihelyekre álltunk eddig az ugróversenyeknél is, mert máshova nem tudunk. A lelátón elzavarnak, hogy ne álljunk a kerítéshez, amúgy meg magas a pálya közvetlen kerítése. A nyomihelyen se vagyunk jók, tegnap ránk szóltak az ötletért is, de megoldást nem adtak. Ma ránk szóltak, hogy nem látnak tőlünk a fizetővendégek. Szuper, de ha a rendezvény nem tudja megoldani, akkor mi még kevésbé.

WordPress Image Gallery Plugin

A westernes karámoknál sem tudja a secu, hogy hova állhatunk, de annyira nem, hogy azt mondta, menjünk a melegítőn át a túloldalra, hátha ott valahogy megoldódik az ügy, de nem jutottunk át. Kimentünk a melegítőből az épület mellé, hogy hátha simán körbemegyünk kint, de ott csak a bocik karámját találtuk meg, nem férni át sehol. Másszunk kerítést fényképezőgépekkel vagy mi? Születni kell bentre? Felháborítónak tartom, hogy 2015-ben, a 117. FieraCavallin ilyen amatőren állnak hozzá az egészhez.

WordPress Image Gallery Plugin

Este hamar kifáradtunk, a busz meg kiderült, h csak 8kor jön, ezért fogtunk egy taxit, kimentünk a hotelhoz, fürödtünk kicsit a medencében, aztán kimentünk egy boltba, meg egy közeli étterembe, ami isteni volt. Életemben ilyen szép mexikói étteremben nem voltam még, megfizethető volt, hangulatos és nem utolsósorban finom.

WordPress Image Gallery Plugin

Nem, ettől még nem nyugodtam meg a FieraCavallit illetően 😀