A (számomra mindenképp) jó hír az, hogy szerveztem innen is Facebookot, szóval tudom tartani a kapcsolatot mindenkivel. Hasznos.

Aztán a táskában levő cuccok. Igazából kapkodva kettészedtem, mert indulni kellett a megnyitóra, így csak egy része van nálam, ez aszongya esernyő, kis barna táskácska, kitűzőkészlet, szúnyogirtó spray, varrókészlet, sebtapasz, helyi áramos csatlakozó, naptej. Az esernyő olyan igazi kínai minőség, egy hajléktalannak is ciki lenne odaadni. A többi dolog a verseny miatt praktikus. 4 térkép (kaja, turistalátványosságok meg utazás, a rendezvények helyszínei, vásárlás), média tájékoztató (ennek a nagy része üres jegyzetelésre, bőr fedőlapja van, egész igényes – bár igazából a kiadványok mind azok), sajtó utazási menetrend, a rendezvények időbeosztása, tájékoztató a helyszínekről meg a nyitva tartásokról, kínai tájékoztató, mobilra installálható cucc, amivel lehet időjárást nézni meg mindent, ami a sajtósok része (apró szépséghiba, hogy nem kompatibilis az európai laptopokkal, mert a mini DVDk belső átmérője kisebb, mint a miénk, nem is megy rá). Ingyen van ám az internet. Úgy kezdte Kína, hogy küldött egy SMSt, hogy isten hozott az Ázsia Játékokon. Értem én, hogy megadtam nekik előre a mobilszámomat, de azért ez nem rossz. Egy újságban már láttam hamarabb, hogy ingyen net lesz, de meg is írták, regisztrálni kellett (szintén ingyen) és most itt vagyok és elvileg itt délen mindenhol tudom használni. Gondolom, minden olyan városban, ami érintett.
UPDATE: csak a sajtós részeken volt internet végül, csak hülyítették a népet.

Most a nagy gondom az, ami miatt itt rizsázok, hogy nincs szállásom. Hamarabb jöttem át, hogy megnézzem a megnyitót. Nem volt rossz, csak középen csápoltak a hangulatkeltő lányok, illetve egyéb neműek (némelyikről 3 óra után koppant le, hogy mégsem lány, de csak azért, mert a fiúkon teli baseball-sapka van, a lányokon meg hajpánt napellenzővel – az éjjel játszódó megnyitón. mindegy), így nem csak azzal kellett harcolni, hogy az előttünk levők végre leüljenek vagy ne lóbálják a tapsoló műanyag virágot vagy a 3 sál egyikét, de véletlenül se emeljék a levegőbe a világító piros kínai lámpácskát, mert feldugom a s.ggükbe, hanem még ezek is ott lóbálták magukat és vonaglottak. Próbáltuk páran a fotósok közül jelezni, hogy ez életellenes cselekmény, méghozzá a saját életük ellen való, de szegények parancsra csinálják, amit csinálnak. Mindenki droid. Segítenek, ha tudnak, de önálló gondolkodásra nem képesek. kirándulni szerettem volna holnap Zhaoqing városába, de a negyedik emberrel sikerült megbeszélnem, hogy nézzen már légyszi utána egy honlapon, hogy mikor megy meg jön vonat vagy busz. Majd reggel kimegyek a buszállomásra és megpróbálom megoldani a kérdést, felírták nekem kínaiul. Odametrózni az állomásra egy óra (0-24ben mennek a metrók most 2 napig), onnan Zhaoqing meg nem tudom, mennyi, de tudok majd aludni, az tuti. Ha nem ezt tenném, mehetnék vissza Hong Kongba, ahol meg szintén fizethetnék a szállásért, de megint átmenni a határon a ceremónián, ááááááááá… Inkább akkor kirándulok errefelé tizedannyi csomaggal (már összeszedtem, mi jön velem).

Teljesen kihagytam az utazást, pedig nem volt rossz. Kimentem reggel a hong kongi Hung Hom vasútállomásra (10 perc volt a szállásomtól gyalog meg metróval), mert végül előző nap úgy döntöttem, h nem az előtte tervezett déli, hanem eggyel korábbi vonattal megyek és ezt nagyon-nagyon jól tettem, 20 perc híján nem jutottam volna el a megnyitóra, nemhogy két órával utána. Ott kicsit elkavarodtam, viszont így megismerkedtem egy amerikaival, aki 17 évig itt élt és folyékonyan beszél kantoniul, adott egy névjegykártyát, h a mobilján mindig elérem, ha segítségre van szükségem (már Hong Kongban lakik). Aztán mentem a check in-hez, feladtam a bőröndöt. Most már kiderítettem, hogy is megy ez, nagyon nem volt tiszta és még mindig nem igaz, hogy Hong Kongban mindenki beszél angolul. Pláne nem folyékonyan. Szóval az ember lánya 20kg csomagot vihet magával (btw sehol se mérték meg, csak röntgen volt), a többit fel kell adni (és érdemes is, a vonaton nincs hely a csomagoknak). Minden 5kg után kb. 4 HKD-t kell fizetni, ami abszolút túlélhető összeg. kap az ember egy papírt, amivel utána a célállomáson kiválthatja a bőröndöt. Nem futószalagos, mint a reptéren, hanem embernek odad, csomag megkap, örül (ugyanakkor ez most nekem kimaradt, mármint a kiváltás, majd lentebb lesz az ok). Utána reggeliztem egyet a mekiben és milyen jól tettem… Azóta se ettem semmit, de 3 óra múlva reggeli. Amúgy az ebéd és a vacsi komoly 300 Ft-ba kerülnek, majd meglátjuk, mit adnak ezért a pénzért.

Vonatra szálltam, megkerestem a helyem és szépen végigültem az utat. A mellettem ülő ismét (a repcsin is kikaptam egy ilyen ülésszomszédot) nem akarta megérteni, hogy baromi keveset értek meg beszélek kantoniul, de a repcsis pasival legalább írásban beszélgettünk utána (ugye, mert minek tanul az ember japánul, mi?), de ez feltétlen szóban akart kommunikálni.

A határ után rengeteg a szemét, a nyomor, a rizsföld, a szárítani kiakasztott ruha. a vonat amúgy egy sima európai IC, csak kaptunk ingyen egy üveg vizet is. Akkor értettem meg, miért, amikor kiszálltam Guangzhouban. Itt meg lehet pusztulni nappal, horror meleg van, én nem is tudom, hogy hány fok, de a szandál, póló, 2/3os naci hajnali 3kor még mindig rendben van, bár mára kicsit esős, kicsit vackot mondanak. Ott volt egy Asian Games pult, ahol kis zöld emberek vártak és rám ugrottak egyből. Azóta is lógnak rajtam folyton, mindig itt ugrál pár, hogy kell-e valami. Aha, nyugalom és egy kis friss levegő.

Egy új, automata, bőrüléses Buick várt rám a parkolóban, elhoztak a Media Village-be, miután kiderült, hogy a megnyitó miatt zárva a csomagmegőrző (hogy mi értelme ennek, azt nem tudom). Itt nagy nehezen elintéztem, hogy a csomagomra vigyázzanak két napig, amíg nincs szállásom. Aztán kiderült, hogy a megnyitóra kell jegy is, az egyik pultnál kiharcoltam egyet, aztán átvettem a táskát, majd gyorsan átpakoltam és indulni is kellett a megnyitóra, amiről már esett szó. Van valami rémisztő abban, amikor a megnyitóról kijövet az ember katonák és elemes macskák sora között kell jöjjön, utóbbiak folyamatosan mosolyognak, integetnek, mint egy kötelességtudó maneki neko és folyamatosan a bájbájt nyávogják.

Most még a Press Centerben ülök, 10 perc múlva reggeli, mert közben eldumáltam az időt meg kicsit elaludtam és még mindig nem találtam ki, hova megyek 8tól fotózni. Majd estig kiderül.

Ezennel hivatalosan megnyitom a 16. Ázsia Játékokat. Jó szórakozást mindenkinek.