Korán keltünk, összepakoltunk és felültünk egy hosszú útra: egyetlen megállóra egy shinkansennel. Tartott vagy 12 percig 😀 Fukuokából mentünk le Shin-Tosuba, ahol aztán rögtön onnan a Tosu állomáshoz, leraktuk a bőröndünket a hotelünkben és mi azonnal indultunk kirándulni Kuruméba.

Nem hiszem, hogy túl sok egyéni turista merészkedik ide, először le kell jönni a Minami-Kurume állomásig egy pici vonattal, ami óránként jár, itt megtalálni a 31-es vonatot (jelzem, ez nekünk elsőre nem sikerült, így majdnem lekéstük a buszunkat is, mert rossz irányba indultunk) és onnan már csak pár perc séta, mindez a fő szigetcsoport legdélebbi nagy szigetének belsején, ahol a közelben sincs semmi látnivaló. Mi igazából szállást kerestünk valahol Fukuoka és Nagasaki között, mert volt két dolog, amit nagyon nem lett volna szabad kihagyni, de csak Tosuban találtunk elfogadható áron és minőségben (tehát nem közös szoba 12 embernek közös fürdővel) szobát. Ha már itt voltunk, akkor viszont be volt bökve itt a várólistámon egy jóóóó nagy Kannon szobor.

Kellemes meglepetés volt, hogy ennél több a komplexum, egyrészt fel lehet menni a kilátóba is (a szobor maga), másrészt viszont nem túl sokat nyújt, Marci felment, én nem (de a környék eléggé laposka). A szobor alatt van egy kis múzeum, ami Buddha életéből mutat meg részleteket, illetve egy ijesztő barlangrészlet, ahol esküszöm, nem mertem elöl menni 😀

Egy fél órát töltöttünk itt és nem értük el a buszt, amit szerettünk volna, így maradt időnk egy használtáruk boltjára, itt körbenéztünk, találtam is kicsi kincseket, két arcmaszkot olcsón és egy Snoopy bögrét, ami elengedhetetlen 🙂 Jó, 8o yen volt…

Kicsit tekeregtünk a környéken, mert folyton lekéstük a csatlakozó buszunkat, így az lett a vége, hogy Kuruméban lett egy óránk ebédelni, amit jól ki is használtunk, ettünk kétféle gyozát, egy édes disznós dont és sikerült választani egy csípős soba levest, azt megnyerte az úr.

Innen lementünk a világvégén túl két sarokkal, a Hizen-Kashima állomásra, innen egy újabb busszal elmentünk még jobban vidékre, aztán leszállva pár perc sétával elértünk az egyik legfontosabb inari szentélyhez az országban, a Yuutoku inari jinjához. Hasonló az épület maga, mint a Kiyomizudera Kyōtoban, a három legfontosabb ilyen hely egyike Japánban. Egy bácsitól séta közben kaptunk egy faágról egy mandarint, valami isteni volt és nem csak azért, mert Japánban kaptuk 🙂

Visszafelé nagyon sietni kellett, mert a buszunk késett, aztán a buszvezető addig nem engedett leszállni, amíg vissza nem ültünk a helyünkre (már felálltunk, hogy leszálljunk), mert még gurult, ezért le kellett ülni büntetésből. Nagyon futottunk, már beért a vonat, amikor mi még két vágánnyal odébb voltunk, de elértük.

Este pedig elmentünk még a Tosu Premium Outletbe, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy itt teljesen más a Desigual készlete, valamint hogy most se a csomagba, se a pénztárcánkba nem fér bele, hogy mindet megvegyük, ami tetszik 😀 De még jövünk erre és remélhetőleg akkor is ez lesz és akkor úgy készülünk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *