Mindenki mondta, hogy Goa lightosabb, ezt elhittük, de azt nem gondoltuk volna, hogy ekkora lesz a kontraszt. Reggel korán keltünk, mert azt a szörnyű szobát magunk mögött akartuk hagyni. A reptéri metró laza 15 perc körül beér a belvárosba, összesen 3 megállója van, nagyon rendben van, modern, tiszta és tilos fotózni 😀
Beértünk a jó kis légkondis vonattal a belvárosba és megérkeztünk a kultursokk részbe. Egyből húsz ember ugrott ránk, hogy tuti tuktukot keresünk, ők elvisznek és hú de jó lesz. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy önerőből is el tudunk tévedni és átmentünk a vonatállomáson. Na ez durva. Egyrészt a metróba és a vonathoz érkezvén is minden egyes állomáson biztonsági ellenőrzés van, külön a nőknek, letapogatják a csomagot is meg engem is. Olyan felületesek a csomaggal, amennyire csak lehet, de VAN ellenőrzés 😀
Megérkeztünk a hotelbe, ez végre tök normális, bár a fürdő lehetne tisztább. Elsőre bedobtak egy ablak nélküli szobába, szóltunk érte, hogy nem kéne szórakozni, azonnal kaptuk a másikat, ráadásul délelőtt 11-kor el is foglalhattuk. Jól esett pihenni pár órát, majd indultunk a városba.
A környékünk rémes, de itt van a legtöbb szálloda és közel a metró meg a vonat is. Egyébként csak első blikkre veszélyes, most, két nappal később már röhögve kerülgetem a riksákat. Besétáltunk a Connaugh térre, ez nagyon európai környék, fehér épületekkel, árusokkal, csak mindenki hozzá akar szólni az emberhez. A tér egyébként meglepően normális, rendezett, parkosított és van egész jó mennyiségben szemetes is. Itt vannak a nyugatias gyorséttermek, Burger King, Subway, Domino’s, Starbucks, McDonald’s, Donkin Donuts és társaik, valamint elegánsabb boltok. Találtunk egy olyan boltot is, hogy Jump USA, soha nem láttam még, tiszta lovas minden dekor, az öltözőben kantártartók vannak akasztóként 😀 . A cuccaik mondjuk nem jók, de legalább olcsók (a Sketchers itt sokkal drágább, mint amennyiért Európában vettünk már jó pár cipőjüket, jó 70 euro egy pár). Útközben találkoztunk egyébként majmokkal, na azok parák voltak, mutatta is egy elhaladó biciklis, hogy támadnak, vigyázzunk. Tényleg para volt. Egyébként most nyugatiasat ettünk nagyon, egy Burger Kingben, van Shanghai burger meg csomó helyi cucc, csak nem mertem kipróbálni őket, még a sima csirkés szenya is csípős volt 🙂
Innen le akartunk menni metróval az India Gate – parlament tengelyhez (ez egy ilyen hosszú út, mint az Andrássy út Pesten), de valamiért nem működött a metrókártyánk. Próbáltunk odamenni a problémamegoldó központhoz, de akkora tömeg volt ott, hogy feladtuk, az időnk drágább volt. Ja, a felszínen még valamiért két indiai is elkezdett csacsogni velünk (az egyik németül (!)) és ők azt mondták, hogy másik bejáraton tudunk csak lemenni a mi vonalunkhoz. Na most azóta ezt tudjuk, hogy nem igaz, körbesétáltatták velünk a teret és nem tudjuk, hogy miért, mert ebből hasznuk nem volt, max néhány mondatot váltottunk még. Simán lemehettünk volna a körtér másik oldalán is. Szóval mivel nem mehettünk metróval, mert nem engedett be az automata, ezért tuk-tukot akartunk fogni. Mindegyik egy százasért akart elvinni, itt már kezdtem kiborulni, hogy mindig ez lesz majd, ha fuvart akarunk. Legalább a tizedik tütüt kérdeztük már, mire eggyel kiegyeztünk, hogy ötvenért elvisz (itt is mondom azért, hogy ez nincs 1 egész euro, viszont a metró még olcsóbb, az ilyen 9-18 rúpia fejenként fuvaronként, ennél többet csak a reptérire fizettünk, az 45 volt, de az express). Az egyik tuk-tukos elkezdett zsibbasztani, hogy belépő kell az India Gate-hez, mondtam, hogy ez nem az ő gondja, csak vigyen el. Tuti el akart vinni valami kamu utazási irodába, ahol eladtak volna valamit egy hülyébb turistának, merthogy az India Gate-be nem lehet bemmeni, körbe van kerítve és még a kerítésen belül se lehet menni, full ingyenes. A bejáratnál két nő elkezdett ránk szúrni indiai papírzászlót, hogy utána pénzt kunyeráljanak, szóval elzavartuk őket és levettük a zászlócskát. Tök nem szeretjük az ilyet.
Egyébként a hotelben simán jó az európai dugaszos, ilyen multilyukas, nem kell extrán hozni átalakítót, ez fontos lehet az ideutazóknak 🙂
Elkezdtünk sétálni a Rasthapati Bhavan felé, ami a helyi “Fehér ház”, az elnöki rezidencia, elvoltunk, a népek buliztak mellettünk, vasárnap nem volt jobb dolguk. Egyszercsak mellettünk termett egy tuk-tuk (azért ez elég sűrűn előfordult) és egy aranyos bácsi ült benne, aki felajánlotta, hogy úgyis egyenesen megyünk, ő meg üresen pörög éppen, ezért elvisz minket 20 rúpiáért a 2km-es részen, plusz egy metróállomásig, hiszen oda tartottunk végső soron, csak elvinne egy boltba, hogy nézzünk körbe, ő azért százalékot kap, de nem kell semmit se venni. Elfogadtuk az ajánlatát, nagyon aranyos volt, elvitt minket a palotához, aztán a parlamenthez és utána mentünk egy boltba, körbenéztünk és elvitt a metróig. Megbeszéltük másnapra, hogy elvisz körbe, de aztán nem úgy jött ki a lépés.
Visszajöttünk a szobába, majd este hallottuk, hogy valami buli van. Egyből lefutottunk a szobából pacskerban, géppel és szobakulccsal. Egy helyi esküvő volt, hatalmas buli. A vőlegényt lovon hozták, előtte sokan táncoltak. A lényeg nekem a ló volt: egy igazi marwari/kathiawari kancácska volt. Megállították, ahogy látták, hogy érkezem repdesve lelkesedve, megsimogahattam és a fülét is megfoghattam. Hatalmas élmény volt nekem, ez volt az első ilyen ló, amit láttam. Később a nők berángattak magukkal táncolni, na az se volt semmi 😀
Vacsorára egy The grill of India nevű helyre ültünk be. Majdnem sikerült nekem nem csípőset hozniuk (nem) és Marcinak is sikerült megugrani a kérését, hogy ne legyen mazsola a kajában (ezt sem). Azért finom volt 😀 És főleg nagyon közel, a hotelünkkel szemben.
Ja, ha valaki azt mondja, hogy Delhiben hűvösebb van, ne higgyetek neki. Jó 28-32 fok van errefelé is és a városban a napon sétálva néha borzasztóan meleg (és tenger sincs a közelben ugye).