A lehető legjobb időben kellett indulnunk a reptérre a méretes csomagjainkkal: a reggeli dugóban. Már pólóra vetkőztünk, mire az utolsó vonatra kerültünk, mert annyira sokan voltak, hogy nagyon meleg volt.
A reptérre kiértünk időben, leadtuk a PASMO-kártyát, bedobtuk a csomagokat és mentünk befelé. Bent volt még egy kellemes kis meglepetés, még volt egy kis készpénzünk, mert a kártya visszaadásakor az ember visszakapja a depozitot és ami még rajta volt. Kiszúrtunk egy sushis éttermet és szépek voltak a halaik, hát vettünk még egy kis sushit búcsúzásként és meglepően finom volt.
Életünk első Boeing 747-ese, kicsit öregecske, de jó nagy lábtérrel. A repülés eseménytelen volt, bezzeg az érkezés Hong Kongba. Elmentünk Kowloon állomásig és elkeveredtünk, mint valami amatőr, először utazó nyugdíjas család. Egy órát vesztettünk azzal, hogy hogy jutunk tovább, miután betettük a csomagok egy részét egy megőrzőbe.
Az első program a Nan Lian Garden volt. Ami már itt meglepett minket, az, hogy sok a szemét az utcán, aztán egyre több filipínó került elő. Mindenhol csak ott selfiezgettek, benne voltak minden képben.
Egy metrómegállóra volt innen a Sik Sik Yuen Wong Tai Sin templom, ahova még gyorsan be tudtunk nézni, mert negyed órával később már zárt. Legalább kevesen voltak 🙂
Átmentünk a Hong Kong szigetre, de esett az eső. Kicsit sétálgattunk, itt aztán annyi filipínó volt, hogy ültek kint a folyosókon, ők csinálták a nagy szemetet mindenfelé.
Körbenéztünk kicsit, de errefelé bonyolult kicsit sétálgatni, nem túl gyalogosbarát. Visszamentünk Kowloonba, a Temple Street Night Market környékére, hogy együnk valamit. Egyre jobban esett, behúzódtunk egy nagy lepedő alá, ami végülis egy étterem volt. Ültek bent külföldiek is, az árak se voltak elszállva, szóval beültünk mi is. Ha eltekintünk attól, hogy nem csípem a csípőset, finom volt (mert nem minden csípett).
Teljesen ejtettük a Victoria Peak kilátóját és a lézer showt az eső miatt, úgyis visszajövünk. Sétáltunk egyet az éjszakai piacon, aztán indultunk vissza a Kowloon metróállomásra a csomagokért, majd ki a reptérre. Érdekes volt, hogy a Kowloon metróállomáson van egy rendes check-in pult sor, ahol fel lehet adni a csomagokat és már ők viszik ki a városból, az ember felpattan csak a vonatra és megy ki a kézipogyójával, a nehezet nem kell cipelni és kint már csak a biztonsági kapun kell átmennie.
Úgy alakult, hogy megváltoztatták a gépet, most is Dreamlinerrel utaztunk, mint idefelé. Végigaludtuk szinte az egészet és ezzel gyakorlatilag ez az út is véget ért, ezt most a Doha-Budapest járaton gépelem.