Kedd délután elindultunk a reptérre, majd onnan először Frankfurtba. A pesti reptéren lounge-oltunk egy kicsit és körbefotóztam a helyet, mert valahogy ez eddig kimaradt.

Azt hittem, minden okés lesz a kézipogyómmal, mert a pultnál a nő nem szólt semmit. Ő nem is, de a beszállásnál ott volt egy nő a Celebitől (a földi csomagküldős cég) és ők belekötöttek, hogy nem megfelelő a méret és közölte, hogy fel kell adnom. Nem értem teljesen a koncepciót, később megkérdeztem Japánban és azt mondták, megfelel a mérete (egyébként félig üres volt) nekik és a Lufthansa és az ANA egy csoportban van (egyébként általánosan 115cm lehet a három oldal összege kézipoggyász esetén, az enyém 100 centi sem volt). Kivettem belőle, ami kellett a repcsire és körbetekertem fóliával, hogy relatív jól bírja az utat és ennyi, mert amúgy két feladott csomagunk lehetett fejenként.

Azt hittem, ennyivel megúsztuk. Az történt előtte, hogy teljesen joggal puffogtam azon, hogy hiába premium economy osztályra vettük kifelé a jegyet, nem tudtunk minden járatra ülőhelyet választani. Amikor online check in volt, akkor megnyugodtunk, mert nemhogy ablak mellé kaptunk helyet, de még ekkor is csak pénzért lehetett volna változtatni, viszont ráadásul vészkijárati hely volt, így hagytuk a fenébe, mert annak a lábtere isteni volt Marcinak. Na ezekután mutatnám a helyemet.

Az ideg megb.szott, komolyan. Volt ott előrébb egy mini ablak, de így szálltunk fel. Amint lehetett, felálltam és körbejártam, hátul láttam komplett sorokat üresen, így átültem oda, hogy tudjak fotózni. Előtte még a kisablakon fotóztam ki kicsit, de ez nem volt szimpi. Később pont jó időben ültem vissza, amint lement a nap, mert landoltunk is (Lufthansa járat, így természetesen fél óra késéssel, de ennyi nem számított). Egyébként egy darab kis csokit kaptunk az egész úton, már szendviccsel sem fárasztják magukat Európán belül a társaságok. Volt viszont ingyen net, bár én nem nagyon használtam.

Frankfurtba értünk, beléptünk az országba, körbenéztük a boltokat, de végül nem vettünk kint semmit, csak a belső részen kis csokit. Találtunk fekvőkéket egy szinte üres részen, ott pihentünk, de basszus, itt meg egy egér volt, nem akartam elhinni.

Na mindegy, búcsút vettünk Jerrytől és indultunk a repcsi felé. Voltak egyébként alvókapszulák is, bár elég drágák és találtunk egy játékokkal teli részt is.

Itt már normális premium ülésünk volt, ablak is volt, lábtér is, minden rendben volt. A kaják a gépen is rendben voltak, én tengerit kértem és gyakorlatilag lazacon éltem a 12 és fél órás úton. Úgy volt egyébként, hogy 13 óra 10 perc lesz az út, de megtolta a pilóta az egyenesekben. Busszal mentünk be, érdekes, hogy egy ekkora európai járatot nem állítottak csőre. Mondjuk alig félig volt a gép, hátrasétáltam a sima economyra is. A legjobb egyébként, hogy már itt a gépen is hátsómosós WC volt, repülőn most láttam először. Egy naplemente kép a jobb szárnyról van, a másik oldalon volt, ezért hátrébb mentem és lőttem egyet. Ezen a járaton chatelésre volt ingyen internet.

A Hanedára érve ért minket egy meglepetés, azt mondták be, hogy aki belföldi járatra száll át, annak fel kell vennie a csomagját, ami azért volt furcsa, mert pesten egyrészt azt mondták, hogy Fukuokáig mennek a csomagok, másrészt három járat volt feltüntetve a csomagcetlinken is. A vége az lett, hogy rákérdeztünk és valóban át kellett vennünk és újra feladni. Kicsit aggódtunk, de nagyon flottul ment és közel is volt a feladós pult is. Csomagfeladás után bóklásztunk kicsit, ettünk egy kis üdvözlő sushit és már mentünk is a harmadik gépünkhöz. Útközben láttuk közelebbről is a 3CPO gépet. A harmadik járaton nem fotóztam, tök sötét volt, küzdöttem, hogy ébren maradjak. Itt is volt internet, de ezt megszoktuk már az ANA belföldi járatokon.

Fukuokában a belföldi terminál nagyon jó helyen van, így hamar bejutottunk a hotel közelébe, ahol útközben csak úgy hirtelen döntve beültünk még egy izakayába. Nagyon finomakat ettünk, az a furcsa a képeken aszongya hogy alatta 6db rákagyas kis maki tekercs, rajta a rák fejecskéjében pedig rákhús volt és lazac ikra egy fürjtojással, ezt összekevertük, majd ráraktuk a kis makikra. Valami isteni hamika volt. A szobánkhoz tartozott egy külső fürdő is, az is nagyszerű volt.