Reggel fogtunk még egy Ubert és 95 ungabungáért kijutottunk a reptérre (1,1 euro kb.). Kiderült, hogy arrafelé sose voltunk, amerre a kocsi vitt és volt ott Burger King és meki is, tudtunk volna mit enni, ha nagyon gondban lettünk volna, de frankón eszünkbe se jutott 😀

Végre-végre-végre most a helyes végét kapták le a beszállókártyának. Eddig Indiában végig azzal zsibbasztottak, hogy nem a nagyobbikat tartották meg és a kicsit rakhattam el emlékbe, hanem fordítva. Tekintettel arra, hogy a kicsikből van izmosabb gyűjteményem, ez nem kicsit tolta fel bennem a pumpát, de nem tudtam mit tenni, tényleg mindenkitől azt kérték el. Viszont most csináltam egy képet emlékbe utoljára a kicsi feléről a jegynek (amit szétpecsételnek a biztonsági kapuknál), hogy ennyi maradjon.

Az Etihados lánykák nem voltak most jó fejek, megnyomtuk most a nővérhívó gombot, mert Marcinak elfogyott a vize, s bár mellettünk mentek el többször, figyelmen kívül hagyták. Gondolom, úgy voltak vele, hogy nemsokára úgyis etetési idő, majd akkor megkapjuk, úgyse sürgős. Na most pont az lett volna. Egyébként bárányos cuccot ettem én, ő inkább semmit, pedig fini volt, de nem jó a torka.

Megérkeztünk rendben Abu Dhabiba, de nem fogadott ám olyan információhalom, ahogy reméltük. Az Uber valamiért az egész városban sehol se ment éppen, ezért taxiba ültünk, a reptéri taxi egyetlen cég, nem vészesen drága, összehasonlítva visszafelé a sima városi céggel, van viszont wifi benne, az jól esett. Egyből a Sheikh Zayid Mosque-hoz jöttünk, 60 dirham volt. Eszméletlen szép, innen csak a képeket mutatom, szerintem több nem is kell kedvet csinálni hozzá. Ingyenes a belépés, laptopot tilos bevinni, de őrzötten akár a teljes táskát is el tudjuk zárni kint és akkor nem kell cipelni. Van bent egy mütyürbolt és egy kávézó, ahol valamennyire köhög az internet, de legalább van valami. Aki nem megfelelő ruhában jön (nőknek csuklót és bokát is takaró ruházat, valamint sál a fejre, férfiaknak térdet és/vagy vállat szabadon hagyó ruha), annak adnak ilyen szektás rucit, a barna konkrétan úgy néz ki, mintha az ewokoktól lopták volna az ötletet.

Fogtunk itt egy sima taxit, akivel be akartunk menni az óriáskerékhez (a kilátótoronyba baromi drága a belépő), de azt se tudta, miről beszélünk, így a mellette levő plázához vitt és ezt nagyon jól tette, találtunk egy kilátót, ahol belépő nem volt, csak valamit fogyasztani kellett, így ettünk egy-egy fagyikelyhet (ártani nem árthat alapon).

Egy ideje üldögéltünk, amikor vadászgépek kezdtek mászkálni a környéken (persze, hogy a levegőben), valami bemutatóra gyakoroltak, ahogy később láttam egy poszteren, valami szultánkának közeledik a 11. születésnapja, lehet, hogy arra. Megszórták ünnepileg nekünk az égboltot rendesen 😀 (a képek piszkos üvegen keresztül készültek és az nem a lencse volt, ennyire sikerült rendbe hozni őket)

Bementünk boltba és vettünk innivalót, de eléggé lehűlt az idő, ezért visszajöttünk a reptérre, hogy megtudjuk, hogy még ha ki is harcolunk valahogy beszállókártyát korábban, akkor se léphetünk be a biztonsági ellenőrzésen, csak 3 órával a gép tervezett indulása előtt, az ottaniak nem fognak beengedni, úgyhogy következett még 2 óra a külső részben, ahol baromi kényelmetlen padok vannak csak, van viszont internet és találtunk európai áramcsatlakozót is.

Égnek hála a repcsi semmi izgi nem volt, kaptunk egy szenyát az elején, aztán durván bealudtunk. Reggelire volt waffel vagy valami tojásos izé, azt választottuk. Felemelő volt végre valami nem csípőset enni, ahol esély se volt rá, hogy orosz rulettezünk. Az Air Berlin/FlyNiki kezd felnőni kicsit, nem elég, hogy volt ingyen feladott poggyász és étel a repülőn, de kaptunk kis EÜ-csomagot is, szemellenzővel, zoknival, fogkrémmel, fogkefével és füldugóval, ahogy a nagy cégeknél (ez ugye kis fapados).

Mot már a vonaton ülünk Wels felé, pihegünk egy kicsit, dolgozunk sokat, hogy aztán induljunk 3 hét múlva a következő útra 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *