A délután utolsó pontja a Béke Múzeum volt, Hiroshimában is van egy, ott voltunk már, ez kimaradt. Nem igazán fotóztam, erős anyag volt, durvább, mint a hiroshimai.

Elgurultunk a pár sarokra lévő egylábú toriihoz is, így maradt a robbanás után.

A szobánk egész jó nagy volt.

Este még kimentünk sétálni és tápolni.

Reggeliztünk egy japán gyorsétteremben, majd mentünk a Nagasaki történelmi és kulturális múzeumba, megnéztük azt. Le kellett venni a cipőnket egy részen, amit zárható szekrénybe tettünk. Marci a cipő felvételekor akkurátusan visszazárta a szekrényt és zsebrevágta a kulcsot. Ez a következő helyen tűnt fel neki, úgyhogy később visszavittük a kulcsot a múzeumba, már lázasan keresték az alkalmazottak. A múzeum megéri a látogatást amúgy, lehetett régi fényképezővel képet is készíteni magunkról, de sajnos megkapni csak úgy lehetett, ha az ember lefotózta a kijelzőt, az meg gagyi.

A mellette lévő Suwa szentélybe mentünk, ez annyira nem volt jó, de megnéztük. Tartozik hozzá egy kis állatkert is, de az picit nyomasztó volt, értelme sincs, nincs sok helyük az állatoknak.

Következett a Gunkanjima Digital Museum, megmondom őszintén, menő hely, de kicsit túlárazott. Azért érdemes megnézni, csak meh. Mondjuk tele van interaktív programokkal.

Úgy volt, hogy elmegyünk Gunkanjimára, de túlságosan rizikós az árához képest, gyakran nem tudnak kikötni és ha mégis, kevés helyet lehet megnézni. Van viszont néhány hasonló sziget a közelben, így egy másikra mentünk, Ikeshimára. IItt mindig ki lehet kötni és bejárható az egész sziget. Észak felé haladva megnéztük a Shitsu templomot. Érdekes volt, főleg hogy itt is le kellett venni a cipőt belépéskor, ilyet katolikus templomban nem tettem még.

A sziget tök rendben volt, túl sok turista nem volt, olyannyira, hogy visszafelé egészen pici hajóval jöttünk vissza, hárman ültünk benne, de túl sokkal többen nem is fértünk volna be, viszont gyorsabb volt a nagynál, ami kifelé vitt. Azon is csak néhányan utaztunk egyébként. A szigeten vész esetére van szállás, de nem akartuk kipróbálni. Találtunk egy kis boltot is és meglehetősen sok macskát. Az egyik, a vörös kis farkú sokáig velünk volt.

Este visszatértünk Nagasakiba, sétáltunk megint és random találtunk egy omakase éttermet, ahol volt hely és megfizethető is volt, így betértünk és nagyon jó volt.

Még reggel bementünk egy kis kávézóba, ahol kinéztem egy aranyos kávét, de nem volt nekik, később mégis hozott a nő egyet ajándékba. Süti kevesebb is elég lett volna talán.